2011. június 29., szerda

Zsiga bácsi és a tudomány

Zsiga bácsi rendszerint a kapuban üldögélt, és mivel a házuk előtt állt meg a busz, gyakran elnézegette az utasokat, meg aztán, mindig volt egy-két várakozó, akikkel szívesen elegyedett szóba. Gyakran eszébe jutott, milyen nagyot változott a világ, hiszen az ő fiatal korában fél napba is beletelt, míg a lovasszekérrel beértek a városba. Ilyenkor elégedetten nyugtázta, hogy bizony nagyot fejlődött a tudomány.
Ám nem a buszokat nézegette legszívesebben, hanem Malvinkát, a fiatal tanár nénit, aki a városból járt ki, mindig itt várakozott a kapu előtt a következő járatra. Zsiga bácsi már számtalanszor megállapította magában, hogy igencsak szemrevaló fehércseléd.
-- Ej, ha ötven évvel fiatalabb lennék! – sóhajtott fel ilyenkor bánatos, de beletörődő vágyakozással. Aztán csak legyintett egyet, és másfelé terelte a gondolatait, mert az ő vérnyomásával már kerülni kell az izgalmakat.
Persze, azt beszélték, hogy Malvinka másnak is tetszik a faluban, azt mondják a Galambos Pista fia igencsak csapja neki a szelet, állítólag a tanító néni is igencsak szívélyes vele, de hiába, mert a szülei valamiért tiltják ezt a kapcsolatot.
-- Kapcsolat – ízlelgette a szót Zsiga bácsi magában, mert az ő legénykorában ez sem volt lány és legény között. Sok minden volt, de kapcsolat az nem.
Persze, az is lehet, hogy semmi sem igaz ebből az egészből. Ezek a falusi vénasszonyok kibeszélnek mindenkit, irigylik a szépséget és a fiatalságot. Le is hordta mindig a feleségét a pletykálkodás miatt, ezért egy ideje már át sem mertek jönni a szomszédasszonyok, inkább az ő Erzsije osont át egy kis tereferére.
-- A maga Malvinkája, valahogy megváltozott mostanában – szólalt meg egy ilyen átosonás után. – Azt mondják, olyan kövérkés lett az arca. Csak nem tán…
Zsiga bácsit elfutotta a méreg. Kövérkés, hát kövérkés. Nincs abban semmi rossz, ha valaki hízik egy kicsit, nem kell mindjárt rosszra gondolni.
Aztán egy napon hiába várta Margitkát a kapu előtt, nem jött meg a busszal. Másnap sem, harmadnap sem. Azt mondták, betegállományban van.
Már nyárba fordult a tavasz, amikor egy vasárnap, kora reggel valaki türelmetlenül kopogott a konyhaablakon. A szomszédasszony állt ott, látszott a zihálásán, hogy ugyancsak sietett.
-- Ideköltözött a fiúhoz! Képzeld el, Erzsikém, az éjszaka kellős közepén ideköltözött Malvinka Galambosékhoz! – kiáltotta, amint kinyitották az ajtót, aztán részletesen elmesélte a lányszöktetés részleteit.
A faluba egy kis életet lehelt a nagy esemény, az emberek kisebb csoportokban vitatták meg a botrányt.
Másnap reggel megint a szomszédasszony dörömbölt az ablakon.
-- Megszült, képzelt el, Erzsikém, megszült a tanító néni! Méghozzá, ma hajnalban – kiáltozta olyan örömmel, mintha most nyerte volna meg a lottófőnyereményt.
-- Hallod ezt, Zsiga? Megszült a Malvinkát – szólalt meg maró gúnnyal Erzsi néni.
Az öreg egy pillanatra zavarba jött. Egyrészt, örült, hogy Malvinka mégsem beteg, másrészt egy kis fájdalom is felsajdult a szíve táján, hiszen szegényebb lett egy álommal.
-- Látod, asszony, hová fejlődött a tudomány? – szólalt meg kisvártatva. – Te mind az öt gyermekkel kilenc hónapig kínlódtál, ezek a mai fiatalok meg egyik nap megcsinálják, és másnap meg is szülik.