"Végső érvként hadd mondjam el egy illúziómat, amely azt hiszem,
általános. Félünk a haláltól. S a halállal szemben a halhatatlanság
lehetőségével áltatjuk magunkat. A fáraók piramisokat építettek, a
költők ódákat írtak, a mérnökök Eiffel-tornyokat szerkesztettek. A
társadalmi halhatatlanság azonban sajnos, csak kevés embernek adatik
meg. Van viszont a halhatatlanságnak egy hétköznapibb, de sokkal
emberibb megnyilvánulása: a gyermek, a gyermekek. Hiszen gyermekeinknek
átadjuk kromoszómáinkat és génjeinket, személyes nézeteinket, elveinket,
tudásunkat. S gyermekeinktől remélhetjük megvalósított terveink és
tetteink folytatását, elvetélt reményeink megvalósítását-s így, akinek
gyermeke van, az tulajdonképpen halhatatlan.."(Czeizel Endre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése