2011. szeptember 28., szerda

Tisztelt Legfelsőbb Bíróság!

Nagy örömmel, sőt elégedettséggel olvastam legutóbbi, nagy érdeklődést kiváltó ítéletükről. Ebben, minden bizonnyal maximális szakmai körültekintéssel és alapossággal eljárva kinyilvánították, hogy egy pénzintézetnek jogában áll a hitelszerződések egyoldalú módosítása, amennyiben be tudják bizonyítani, hogy ők maguk is drágábban jutnak forrásokhoz, illetve tételesen igazolják, hogy erre a lépésre nem a gátlástalan harácsolási vágy, hanem a gazdasági válsághelyzet miatt kényszerülnek.
Ez engem rendkívüli módon megnyugtatott, legalább két okból. Egyfelől feltételezem, hogy nehéz gazdasági helyzetüket a bankok nem számadatok és mérlegfőösszegek tömegével kívánják majd bizonyítani, hiszen ezek nem csupán a hitelfelvevőknek, hanem maguknak a bíróságoknak sem mondanak semmit. Én, a magam részéről nem sok olyan bíróról hallottam, aki bankárként kezdte pályafutását.
El tudok ellenben képzelni egy ennél jóval élvezetesebb, sőt, drámaibb megoldást. Mondjuk, a bíróság előtt levetítenének egy kisfilmet a bakvezérek válság előtt életéről, osztályvezetőtől fölfelé. Mindenki szájtátva, mi több, irigykedve bámulná a luxusautókat, a tenger hullámain ringatózó jachtokat, no meg, a hegyoldalba simuló villákat. Aztán a bíróság, úgy, ahogy van felkerekedne, elsétálna a bankszékház elé, hogy szörnyülködve konstatálja, ezek az emberek most szolgálati Suzukival járnak, a villát meg a jachtot pedig eladták, hogy megmentsék vergődő bankjukat. Gyermekeik halasztást kértek az egyetemen, mert nem tudták kifizetni a következő évi tandíjat, és most izgatottan várják, vajon kapnak-e diákhitelt.
Azt hiszem, egy ilyen bizonyítási eljárás hatékonyabb lenne bármilyen számszaki kimutatásnál, s nem csodálkoznék, ha magukat a banki adósokat is meghatná egy kicsit.
Ám van egy másik oka is, ami miatt örülök ennek a döntésnek. Laikusként is tudom, hogy a magyar jogrend egyik sarkköve a szerződő felek törvény előtti egyenlősége és egyenjogúsága. Azaz, ha a bank bizonyos feltételek esetén emelheti a kamatot és a hiteldíjakat, akkor az adósnak, ugyanezen nehézségek esetén jogában állna azokat csökkenteni.
Én ugyanis pillanatok alatt be tudnám bizonyítani, hogy sokkal nehezebben jutok forrásokhoz, illetve nem azért akadozik a törlesztésem, mert fösvény vagyok, hanem mert a gazdasági válsághelyzet erre kényszerít. Elég lenne mellékelnem néhány régi és új számlát, illetve az adótörvények fénymásolatát, különös tekintettel az ÁFA-törvényre.
Sőt, ha ezt a logikát követjük, azoknak, akik bizonyíthatóan elvesztették az állásukat, nem is kellene törleszteniük. Elvégre, ők nem nehezen jutnak forráshoz, hanem sehogy.