Nagy örömmel, sőt elégedettséggel olvastam legutóbbi, nagy érdeklődést kiváltó ítéletükről. Ebben, minden bizonnyal maximális szakmai körültekintéssel és alapossággal eljárva kinyilvánították, hogy egy pénzintézetnek jogában áll a hitelszerződések egyoldalú módosítása, amennyiben be tudják bizonyítani, hogy ők maguk is drágábban jutnak forrásokhoz, illetve tételesen igazolják, hogy erre a lépésre nem a gátlástalan harácsolási vágy, hanem a gazdasági válsághelyzet miatt kényszerülnek.
Ez engem rendkívüli módon megnyugtatott, legalább két okból. Egyfelől feltételezem, hogy nehéz gazdasági helyzetüket a bankok nem számadatok és mérlegfőösszegek tömegével kívánják majd bizonyítani, hiszen ezek nem csupán a hitelfelvevőknek, hanem maguknak a bíróságoknak sem mondanak semmit. Én, a magam részéről nem sok olyan bíróról hallottam, aki bankárként kezdte pályafutását.
El tudok ellenben képzelni egy ennél jóval élvezetesebb, sőt, drámaibb megoldást. Mondjuk, a bíróság előtt levetítenének egy kisfilmet a bakvezérek válság előtt életéről, osztályvezetőtől fölfelé. Mindenki szájtátva, mi több, irigykedve bámulná a luxusautókat, a tenger hullámain ringatózó jachtokat, no meg, a hegyoldalba simuló villákat. Aztán a bíróság, úgy, ahogy van felkerekedne, elsétálna a bankszékház elé, hogy szörnyülködve konstatálja, ezek az emberek most szolgálati Suzukival járnak, a villát meg a jachtot pedig eladták, hogy megmentsék vergődő bankjukat. Gyermekeik halasztást kértek az egyetemen, mert nem tudták kifizetni a következő évi tandíjat, és most izgatottan várják, vajon kapnak-e diákhitelt.
Azt hiszem, egy ilyen bizonyítási eljárás hatékonyabb lenne bármilyen számszaki kimutatásnál, s nem csodálkoznék, ha magukat a banki adósokat is meghatná egy kicsit.
Ám van egy másik oka is, ami miatt örülök ennek a döntésnek. Laikusként is tudom, hogy a magyar jogrend egyik sarkköve a szerződő felek törvény előtti egyenlősége és egyenjogúsága. Azaz, ha a bank bizonyos feltételek esetén emelheti a kamatot és a hiteldíjakat, akkor az adósnak, ugyanezen nehézségek esetén jogában állna azokat csökkenteni.
Én ugyanis pillanatok alatt be tudnám bizonyítani, hogy sokkal nehezebben jutok forrásokhoz, illetve nem azért akadozik a törlesztésem, mert fösvény vagyok, hanem mert a gazdasági válsághelyzet erre kényszerít. Elég lenne mellékelnem néhány régi és új számlát, illetve az adótörvények fénymásolatát, különös tekintettel az ÁFA-törvényre.
Sőt, ha ezt a logikát követjük, azoknak, akik bizonyíthatóan elvesztették az állásukat, nem is kellene törleszteniük. Elvégre, ők nem nehezen jutnak forráshoz, hanem sehogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése