2011. szeptember 5., hétfő

Sándor bácsi és az alaptörvény

Kedves nézőink! Szeretettel köszöntök mindenkit! Itt állunk az Alkotmány Asztalánál Sándor bácsival, mondhatnám, a mi szeretett Sándor bácsinkkal, akinek régi vágya teljesült az Alkotmány Asztalának felállításával, ezért nagyon messziről is eljött hozzánk, hogy személyesen is megnézhesse, megtapinthassa a jelenkor eme rendkívüli vívmányát.
-- Kedves Sándor bácsi! Mért ilyen fontos az Ön számára ez asz asztal?
-- Ez az asztal nagyon fontos, kérem. Én már 1847-ben megírtam: ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán. Több mint százhatvan évet vártam erre a pillanatra.
-- És mit szól hozzá? Sikerült megnéznie alaposan?
-- Hát, nem ment könnyen, ugyanis én már nagyon nehezen járok, ezért sötét este volt, amikor ideértem a hivatalhoz. A polgármester úr, nagyon szívélyes volt, külön csak nekem kinyitotta a az ajtót, de nem láttam semmit, mert már egy hete kikötötték az áramot a hivatalban a számlatartozások miatt. Így másnap reggel mentem vissza, és akkor megnéztem.
-- És mi róla a véleménye, Sándor bácsi?
-- Hát, tényleg nagyon szép, meg jó, bár én valahogy nem ilyennek képzeltem…
-- Mért, mi a gond vele, Sándor bácsi?
-- Előbb az tűnt fel nekem, hogy nagyon kicsi. Hát hogy jut emellett hely mindenkinek? Aztán rájöttem, hogy azért csökkentették a minisztériumok számát, hogy a legszűkebb vezetés elférjen. Meg az üveglap sem tetszett nekem a tetején.
-- Mért, azzal mi a gond?
-- Előbb arra gondoltam, mi van, ha valamelyik ügyfél véletlenül rendszeresen ráejti a kifizetetlen számláit és összetörik. Megnyugtattak, hogy semmi gond, a kormány így akarja burkoltan támogatni a magyar ipart, ezen belül a Salgótarjáni Síküveggyárat. Aztán az is feltűnt nekem, hogy olyan nedves az üveg. Valamelyik rosszindulatú ember meg is jegyezte ott, hogy talán leköpték, mire a polgármester úr közölte: ez aljas rágalom, az állampolgároknak egyszerűen csorog a nyáluk a gyönyörűségtől.
-- Gondolom, Sándor bácsi is élt a lehetőséggel, és igényelt egy névre szóló Alkotmányt Kövér Lászlónak az Országgyűlés elnökének aláírásával.
-- Hát nagyon azon voltam, de előbb szerettem volna beszélni magával Kövér Lászlóval.
-- És sikerült?
-- Hát persze, hogy sikerült. Fogadott engem. Egy bűbájos ember! Annyit kérdezgetett…
-- És mit kérdezett öntől az elnök úr?
-- Hát azt, hogy hoztam-e magammal még egy embert, meg hogy már beléptem-e FIDESZ-be. Nagyon elszomorodott, mert mondtam neki, hogy odafönn, nálunk még alapszervezet sincs.
-- Attól még a névre szóló Alkotmányt megigényelhette volna…
-- Hát, én akartam. Már rá is írtam az igénylőlapra: Petőfi Sándor, Mennyország, Költők útja 1., de aztán arra gondoltam, hogy nekem talán mégsem jár a névre szóló példány.
-- Már mért ne járna?
-- Hát, mert azt is én írtam, hogy Akasszátok fel a királyokat!