Az ideális diplomás

Nem győzzük kapkodni a fejünket, szinte naponta felröppen valamilyen pénzbehajtó ötlet a kormánytagok szájából. Alapjában véve nincs ezzel semmi gond, hiszen azért fizetjük őket, --nem is olyan rosszul --, hogy gondolkodjanak. Ám a jelek szerint ők az ötletelést gondolkodás nélkül is meg tudják oldani.

Itt van például a legújabb logikai szörnyszülemény, mely Réthelyi miniszter úr szájából hangzott el, nevezetesen, hogy a diplomások a jövedelmükből fizessenek be egy bizonyos összeget az államkasszába, amiből majd az elkövetkező nemzedékek képzését finanszíroznák.

Az ötlet nem csupán azért tekinthető eszementnek, mert épp azokat a diplomásokat büntetné, akik itthon maradnak és törvénytisztelő módon dolgoznak, hiszen a külföldre távozóktól, illetve azoktól, akiket feketén foglalkoztatnak, vajmi nehéz lenne ezt beszedni. A legnagyobb baj, hogy a legtöbb diplomásnak már így is napi kenyérgondjai vannak.

Sohasem értettem egyet azokkal, akik a magyar béreket a külföldi jövedelmekkel hasonlították össze, hiszen ez sem a megélhetés költségeit, sem pedig az ország gazdasági teherbíró képességét nem veszi figyelembe. Egy szakma megbecsüléséről sokkal többet mond el, ha azt vizsgáljuk, hogy képviselője mennyit kereshet meg honfitársaihoz képest.

A szomszédos Ausztriában egy tanár átlagosan havi 4500 eurót (kb. 1 millió 260 ezer forint), egy orvos 6200 eurót ( kb. 1 millió 700 ezer forintot), egy bolti eladó vagy egy fodrász 1000 eurót (kb. 280 ezer forintot keres). Ebből is látszik, hogy ha Magyarországon ilyen értéken kezelnénk a diplomát, és a bolti eladó, valamint a fodrász csak minimálbért keresne, akkor a tanárnak mintegy 330 ezer, az orvosnak pedig 470 000 forint járna. De hol vagyunk ettől?

Az utóbbi hónapok kormányzati megnyilvánulásai után megpróbáltam kitalálni, hogy a vezetőink számára milyen is lenne az ideális diplomás. Az alábbi következtetésre jutottam.

1. Legyen szerény, érje be a diplomás minimálbérrel, mert többet nem bír el az ország gazdasága!

2. Beszéljen két-három nyelvet!

3. Tegyen le a lakásszerzésről, éljen albérletben! Nem csupán azért, mert úgysem lenne rá esélye, hanem mert az albérletben élők sokkal mobilabbak, ami a mai világban nagyon fontos.

4. Vállaljon legalább három gyermeket, hiszen a demográfiai helyzet ezt kívánja!

5. Utazzon sokat, ismerje meg a világot!

6. Járjon színházba, operába, koncertre, kiállításra, vásároljon könyvet, elvégre mégiscsak ő a középosztály!

És most dobjuk össze ennek a költségeit. Tegyük fel, hogy egy fiatal, diplomás pár elhatározza, hogy összeházasodik, és mindkettőjüknek van állásuk, illetve a nyelvvizsgájukat már kifizették a szülők. Úgyszintén tegyük fel, hogy kicsivel többet keresnek, mint a diplomás minimálbér, így ketten együtt akár havi 180 ezer forintot is hazavisznek.

Lássuk a költségeket: az albérlet nagyvárosban havi szinten legalább 80 ezer, a rezsi 50 ezer (télen több, nyáron kevesebb), a villamosbérlet 20 ezer, az étkezés 60 ezer, a ruházat (nagyon-nagyon szerényen) 10 ezer, havi kultúra (nagyon szerényen) 10 ezer, könyv 10 ezer, a diákhitel törlesztése legalább tízezer. Ha évente csak egy külföldi utat terveznek, ide, a közelbe,  arra minimum havi 20 ezer forintot kell félretenni. Ez összesen 270 ezer forint, azaz a család már havi 90 ezer forint mínuszban van, és akkor az egyéb költségekről még nem is beszéltünk. És persze, a gyermekekről, akik még nincsenek sehol! No, ebből a mínuszból kellene azt a bizonyos diplomás adót kifizetni.

Amire egyébként volt már példa. Hiszen tudunk olyan esetről, amikor valaki két hallal és öt kenyérrel ötezer embert lakatott jól. Úgy hívták, Názáreti Jézus. Ezt hívják csodának.