2011. november 10., csütörtök

A mese vége

Egyszer volt, hol nem volt talán
a bölcs öregek így regélnek,
s most Tündérföld kies taván
ringanak éhen halt remények

Hófehérke a sarkon áll,
gyorsfagyasztott szerelmet árul,
könnycseppnyi gyöngyök hullanak
festett műmárvány mosolyából

A sárkány most is hétfejű,
rőt lángja nem melegít, éget,
arcunkról mohón perzseli
a híven őrző büszkeséget

Piroska rég elköltözött
világot látni, érdekest,
a nagymamának most a farkas
hord egy kőtálban kőlevest

A hét törpe meg uzsorás lett,
de jó, hogy akad még hitel!
Kenyerünket éhesen kenjük
a jövő vércseppjeivel

A bölcs királyok mind kihaltak
boszorkányoké ez az út.
Uram, ha hallod még a hangom,
Küldd el a legkisebb fiút!