2011. november 3., csütörtök

Mixeltem egy verset


Arra gondoltam, hogy ha léteznek dj-k, akik különböző zeneszámokból kevernek új ritmusokat, akkor mért nem lehetnének vdj-k, akik a verseket mixelik össze. Az alábbiakban első, és valószínűleg utolsó ilyen próbálkozásom olvasható. Ez úton szeretnék köszönetet mondani Ady Endre, József Attila, Juhász Gyula, Nadányi Zoltán, Nagy László, Petőfi Sándor és Radnóti Miklós költőknek a mű megírása során nyújtott segítségükért.

Góg és Magóg fia vagyok én, (sajnos)
Oly korban éltem én e földön,
Mikor az ember úgy elaljasult,
Hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra.

Mikor születtem, a kezemben  kés volt –
Azt mondják, ez költemény.
Bíz tollat fogtan, mert a kés kevés volt
Embernek születtem én.

(Emlékszem) Borozgatánk apámmal,
ivott a jó öreg.
Apám kun volt, az anyám félig székely, félig román,
Vagy tán egészen az.
Már egy hete csak a mamára gondolok,
Milyen volt szőkesége nem tudom már.
(Pedig) Egész úton hazafelé azon gondolkodám,
Miként fogom szólítani rég nem látott anyám.

(Most) Harminchat fokos lázban égek mindig
S te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik
Kinyújtóztál a halál oldalán.
Nem nyafognék, de most már késő,
Most látom, milyen óriás ő.

(Aztán) A rakodópart alsó kövén ültem,
Mikor az utcán átment a kedves.
(így) A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog.

(Hiába mondtam neked): Szeretlek, mint anyját a gyermek,
Mint mélyüket a hallgatag vermek.
(Meg ezt is):
Add nekem a te szemeidet.
Magam szeretem, ha szeretlek
S irigye vagyok a szemednek.

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

-- Ki viszi át,
Fogában tartva, a szerelmet
A túlsó partra? (—kérdeztem ijedten.)

-- Aki majd főz is, csókol is,
Kerül majd egyszer asszony is. (Szólalt meg egy hang.)

(Ám én még mindig nagyon magányosnak és elveszettnek éreztem magam.)
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

(És mégis)
Íme, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul írják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

1 megjegyzés: