A Nagy Ember évek óta vívja harcát a Hiány nevű fenevad ellen, de hiába. Különös harc ez, melyben a Nagy Ember fegyvere a kisemberek nadrágszíja, de úgy, hogy ők is benne vannak. Ezt a nadrágszíjat húzza meg egyre szorosabbra. Megszorít, leépít, bezár.
Ezt tették már az elődei is. Mert volt itt már Nagy Ember, nem is egy. Megszorítottak, leépítettek, bezártak. Elégedetten számolgatták, mennyi megtakarítást fog ez jelenteni. Hogy kivirul ettől az Állam. Mert soványka volt szegény már akkor is. Na, de majd feltápláljuk, futja a megtakarításból!
Elküldték Emőkét a hivatalból, Mariskát az iskolából, no meg, a fiúkat a bányából. De a Hiány nevű szörny egyre hízott. A Nagy Ember csodálkozott. Megint húzott egyet a nadrágszíjon. Elküldték Déneskét a köztisztaságtól, Izabellát a kórházból és Elemért a honvédségtől. Nem volt elég. Előbb megszüntették a hivatalt, ahonnan korábban elküldték Emőkét, bezárták az iskolát és a kórházat is, ahol egykor Mariska és Izabella dolgozott.
Ám a szörny csak hízott és hízott. Nem értették. A megtakarításból vettek néhány további nadrágszíjat, de nem segített semmit. Leültek, számoltak, megvitatták, nem értették. Nem értették, mert a Nagy Ház ablakából nyíló gyönyörű kilátás eltakarta a szomorú valóságot.
Onnan nem látszott, hogy Emőkének, Mariskának, a fiúknak a bányából, no meg, a többieknek, az elbocsátásuk után segélyt kellett adni. Ha átképzésre jelentkeztek, márpedig mért ne jelentkezhettek volna, akkor ezt finanszírozta az Állam. Ettől persze, munkájuk még nem lett. Aztán belerokkantak a kilátástalanságba, egyre gyakrabban jártak orvoshoz, olykor befeküdtek a kórházba. A gyermekeik azonnal halmozottan hátrányosak lettek, így járt nekik mindenféle támogatás, az ingyen tankönyv, az ingyen étkezés.
Már ahol voltak gyerekek. Mert ebben a helyzetben sokan nem mertek szülni, így hamarosan kiderült, hogy túl sok az óvoda, aztán az is, hogy túl sok az iskola. Mindenki ideges lett és bizonytalan. Aztán beteg. Szedte a gyógyszert marékszámra. A noteszában, vagy a mobiltelefonja memóriájába már nem a szerelme, esetleg szerelmei, vagy a gyermekei telefonszáma van benne, hanem az orvosoké. H, mint háziorvos, I, mint ideggyógyász, P, mint pszichiáter. És mi következett? Természetesen, megszorítottak, leépítettek, bezártak.
Ha nincs, vagy csak alig csordogál a jövedelem, akkor két eset van. Az ember vagy vesz fel hitelt, vagy nem. Ha nem hitelt, hát abba, ha pedig kap, akkor abba döglik bele. Ha viszont a kisember nem vásárol, akkor nincs adóbevétel. A kör bezárult.
A Nagy Ember most is csodálkozik, de tovább vívja a harcát. Nem érti, vajon mi lehet a gond. Sok minden eszébe jutott már. Lehet, hogy a kisemberek nem is akarnak dolgozni. Meg nem is elég mobilak. Erre már egy korábbi Nagy Ember is célozgatott.
Ám gyorsan véget vet a morfondírozásnak, elvégre dolog van, neki kell veselkedni, a szörny folyamatosan támad. Mielőtt elindul az újabb csatába, még rendel néhány nadrágszíjat. Biztos, ami biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése