Újsághír: „Légpuskával többször rálőtt, és hat helyen meg is sebesítette egy eljegyzési ünnepségen a menyasszony az egyik vendéget egy vita után vasárnap. A férfi könnyebb sérüléseket szenvedett. Az eljegyzést egy háznál tartották vasárnap, az esti órákban vita alakult ki a fiatal lány és az egyik vendég között. A veszekedés hevében a 16 éves lány egy légpuskával többször meglőtte a férfit az udvaron. A hat helyen eltalált vendég csak könnyebb sérülést szenvedett.”
Mélyen tisztelt, bíróság! Előre szeretném bocsájtani, hogy a vitás ügyek puskával való elintézése szerintem sem helyénvaló, sőt elítélendő. Mindemellett, mély tisztelettel, meg kell állapítanom, hogy az egész vád teljességgel alaptalan és téves feltételezéseken alapszik. Itt kérem, nem történt semmilyen bűncselekmény!
Az alaphelyzet a következő. Van ugye egy fiatal szerelmespár, akik egész nap turbékolnak, majd elolvadnak egymástól, ám mégsem teljesen biztosak az érzéseikben. Mint általában, most is a hölgyek azok, akik érzelmileg érettebbek, így védencem elhatározza, hogy most, az utolsó pillanatban, mielőtt még kimondanák a végleges igent, próbára teszi szíve választottját. Mert a szerelem elszáll, a puska viszont megmarad.
Apropó, a puska. Hangsúlyozom, hogy légpuska, ami már önmagában is bizonyítja az ifjú hölgy gyöngédségét és gyermeki báját. Miket láthatott pedig eddig a tévében! Még a mesékben is gépágyúval szórják a halált. De nem, az ő gyöngéd lelkét nem törték meg, ő maradt a légpuskánál. Hát mi az a kis légpuska a lézerfegyverekhez képest. Ha valaki felelőssé tehető ebben az ügyben, akkor a média. Meg az oktatási rendszer. Tisztelt bíróság! Én átnéztem az összes általános iskolai tankönyvet, és egyetlen egyben sem találtam utalást arra, hogy lövöldözni nem illik. A légpuskáról pedig szó sem esik!
Feltehetjük, persze, a kérdést, hogy mit keresett otthon egy légpuska, esetleg, hogy mért tűrtek meg fegyvert a házban a szülők. De minek? Hát tehetnek ők arról, hogy akkor nőttek fel, amikor az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet tankok fel-alá jártak az országban? Ilyen történelmi múlt után egy légpuska már a lelki egyensúly fenntartásának nélkülözhetetlen eszköze.
No és az áldozat? Egyáltalán áldozatnak tekinthető-e? Kérem, ez az ifjú hölgy nem csak úgy, összevissza lövöldözött. Nem lőtte le az anyósát, az apósát, sőt, még a nagymamát sem, egyrészt bizonyítja, hogy tettét korántsem nyereségvágyból követte le, másrészt, hogy rendkívül családcentrikus. Azt hiszem, hogy az áldozat maga provokálta ki a későbbi történéseket. Ugyanis beszólt! Beszólt egy menyasszonynak! Ez, kérem, megengedhetetlen. Meggondolatlansága talán arra vezethető vissza, hogy agglegény, és nem tanították meg kesztyűbe dudálni.
Mint korábban említettem, az egész cselekmény azért történt, mert az ifjú ara utoljára még próbára akarta tenni szíve választottját. Nyugodt szívvel kijelenthetjük: a fiatalember a próbát maximálisan kiállta. Higgadtan, úriember módjára szemlélte a lövöldözést, nem vesztette el a lélekjelenlétét, sőt ekkor is kifejezte ragaszkodását. Felhajtotta a tizedik felest, aztán őszinte csodálattal kiáltott oda szíve hölgyének: „ Ne sajnáld az ólmot, Maca, engedj bele még egy sorozatot!”
Merthogy, tisztelt bíróság, a történtek ellenére is szereti és el akarja venni feleségül. Szóval, itt áll előttünk egy hamvas, ártatlan, érzékeny, családcentrikus ifjú hölgy, és egy szerető, de főleg bátor fiatalember néhány héttel életük legcsodálatosabb eseménye, az esküvő előtt, és önök közéjük akarnak állni. Mindezt néhány darab ólom miatt! Most, amikor ilyen rossz a demográfiai helyzet, és a mai fiatalok az istennek sem akarnak házasodni! Pedig ez a szegény fiú már a golyóálló mellényt is megvette a nászéjszakára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése