A menedzser hajótörést szenved egy lakatlan szigeten. Fél évet eléldegél kókuszon és kókusztejen, és egész nap a tengert kémleli. Egyszer csak egy csónakban kiköt egy gyönyörű nő.
- Remek, végre valaki megmentett! – örül meg a menedzser.
- Sajnos én is csak hajótörött vagyok, a sziget túlsó felén lakom.
- Milyen szerencsés, hogy a csónakkal jutott el a szigetre, talán megpróbálhatnánk kijutni innen.
- Nos, a csónakot én építettem, bambuszból, háncsból és levelekből. Ahogy a nap járásából és a csillagokból kiszámítottam, legalább 2 hétre vagyunk a legközelebbi lakott szárazföldtől, és ennyi ivóvíz nem fér a csónakban. Nincs kedve átjönni hozzam, biztosan régen volt már társasága.
Át is eveznek a sziget másik felére. A középvezető teljesen le van nyűgözve, kikövezett út vezet egy csodálatos bungalóhoz.
- Iszik valamit? - kérdezi a nő.
- Köszönöm nem, elegem van a kókusztejből.
- Van egy saját lepárlóm. Egy Martinit?
A férfi teljesen döbbenten ül és kortyolgatja a Martinit.
- Gondolom, szívesen megborotválkozna, amíg én átöltözöm.
A középvezető szó nélkül átmegy a fürdőszobába, ahol két kiélezett kagylót talál. Mire megborotválkozik, a nő mindössze néhány liánba öltözötten fogadja:
- Gondolom, régóta egyedül van...
- Igen - feleli bizonytalanul a férfi.
- És biztosan szeretne olyasmit csinálni, amit már régen nem tehetett meg.....
- Nem mondja, komolyan! Megnézhetem az e-mailemet?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése