2011. március 7., hétfő

Vörösmarty fröccse

Hogy számos költőnk nem vetette meg a jó bort - az köztudomású. Kezdhetjük a felsorolást fiatal Janus, de akár Balassi nevével, és meg sem állhatunk Csokonait és Petőfit érintve Ady lírájáig. Azt azonban nem hangsúlyozza oly gyakran az irodalomtörténet, hogy Vörösmarty Mihály is lelkesen hódolt a borivás szenvedélyének – mi több: ő érintette az ajkához a világmindenség első fröccsét is...
A XIX. század harmincas évekeitől új nemzedék kerül az irodalom élére, három igen markáns szellemi vezérrel: Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel. Ők azonban kevésbé vonzódnak a fülledt levegőjű szalonokhoz, inkább a szabadba vágynak: szívesen mulatják idejüket Fáy András szőlőjében a szüreti és egyéb mulatságokon. Fáy András a kor egy kivételes, sokoldalú egyénisége volt: birtokos nemes, aki országgyűlési követ, megyei tisztviselő, takarékpénztár alapító is volt egyben, s egyike azon keveseknek, akikre még Széchenyi István is hallgatott.
Olyan neves vendégek ülnek fóti házának teraszán, mint Vörösmarty Mihály és a kritikus Bajza, hölgyeik, a Csajághy-lányok társaságában; a lugasok árnyékában gyakorta ott pihen Kölcsey kedves barátja, Szemere Pál is, s nem veti meg a pince hűsét a nyelvtudós Czuczor Gergely sem. Ebben az élénk szellemi közegben talán nem is csoda, ha versre "fakad" a poéta: Vörösmarty egy ilyen szüret alkalmával írja meg hazafias pohárköszöntőjét, a Fóti dalt.
S hogy e fóti bor mitől oly gyöngyöző? Ehhez bizony ismét elő kell húznunk a Fáy-szőlő meghívottainak listáját, s ujjunkat Jedlik Ányos nevénél megállítani. A dinamó jeles magyar feltalálója kitűnő házigazdáját és annak vendégeit megörvendeztetendő, ezúttal egy új találmányát is elhozta a szüretre. A tudós gyomra nem bírta tisztán a bort, s ennek okán vízzel volt kénytelen elegyíteni. Ám a hígított bor elveszítette kellemes bukéját...
-Spritzer? -- kérdezte Vörösmarty látva az új találmányt. -- Túl németes. Legyen inkább fröccs! - s azzal ajkához emelte a "spritzer"-rel dúsított habzó bort: a mindenség első fröccsét.
-- Így mégiscsak könnyebb, s ízét sem veszti el -- mondta szerényen a fröccsentő varázspalack feltalálója.
A fóti pincében koccintásra emelte poharát a költő: kezében a csillanó kristály mögött szénsav-buborékok szálltak egyre felfelé a borban. Mögötte Jedlik Ányos állt, félszeg mosollyal arcán: kezében ott pihent az első szódásüveg.