2011. március 19., szombat

A főispánra várva

Az utóbbi hónapokban egyre növekvő érdeklődéssel, sőt lelkesedéssel figyelem a parlamenti híradásokat. Végre, elmúltak már azok az idők, amikor a csöndes szunyókálásba fulladt az ülésterem, amikor hónapokig, sőt évekig vitáztak csippcsupp dolgokon, amikor egyik héten még dübörgött a gazdaság, a másik héten meg kiderült, hogy nyakig ülünk a válságban. Ez az állóvízben hentergő bizonytalanság magukat a képviselőket is annyira fárasztotta, hogy sokszor a távolmaradásukkal tüntettek.
Most viszont egészen más a helyzet, felpörögtek az események, nem egyszerűen csak haladunk, aki nem vak azt is láthatja, hogy merre. Annyi, de annyi zseniálisan megváltó, bár a történelemből már ismerős ötlet röppen fel, sőt formálódik paragrafussá, hogy az állampolgár csak kapkodja a fejét.
Itt van például a közoktatás. Jó, hát tudjuk, hogy nincs rá pénz, meg hogy a pedagógusok gyalázatos bérekért dolgoznak, ám ezek elhanyagolható nehézségek. Az egyik ellenzéki párt pillanatok alatt megoldaná a problémát, mint megfogalmazták, a jövő kulcsa a múltban van. Azaz, kötelezővé kell tenni a rovásírás oktatását, és minden osztályban ki kell függeszteni a Hiszekegyet. Még néhány év, és az álláskeresőktől csak rovásírással írt önéletrajzot fogadnak majd el, Olaszországban pedig, a magyar példán felbuzdulva, kötelezővé teszik a latin nyelv használatát. Egyébként, ugyanez a párt javasolta néhány hónappal ezelőtt a nemesi előnevek használatát.
A kormánypártok az oktatás államosításában látják a megoldást. Ugye, ez a kifejezés is ismerős valahonnan az idősebb korosztálynak. Ettől ugyan több pénz nem lenne a rendszerben, de számos előnnyel járna. Az egyik, hogy egyetlen minisztériumi tollvonással meg lehetne szüntetni egy csomó oktatási intézményt, méghozzá a hivatal biztonságos falai közzé bújva, a tanulók és szülők háta mögött. Meg aztán, egy ekkora rendszer állami működtetéséhez hatalmas megyei és majdan járási apparátusra lesz szükség, ahol számos jóravaló emberünket lehet elhelyezni.
Az új alkotmánytervezet is irányt mutat. Feltételezem, Mari néni Csajágaröcsögén lelkesen üdvözli majd, hogy a megyéket ezután vármegyéknek hívják, és minden vágya, hogy az új főispán egyszer személyesen nyugtassa meg, ha a nyugdíjából nem tudja kifizetni a gázszámlát. Ha meg a Szent Koronát is belefoglalnák az alaptörvénybe, akkor majd kiugrana a bőréből.
Szóval haladunk szépen visszafelé, mondhatni: előttünk a múltunk. Igaz, léteznek némely feljegyzések azzal kapcsolatban, hogy ebben a múltban mégsem volt annyira jó világ, elég, ha bizonyos Móricz Zsigmond, vagy Tömörkény István műveire gondolunk. Ám ők valószínűleg felforgató elemek, pihent agyú értelmiségiek voltak, és egy igazi politikus különben sem olvas.
Szóval, végre haladunk, megyünk szépen visszafelé! Majdcsak kilyukadunk valahol! Mindenesetre, én már vettem egy zsák zabot, ha egyszer belovagolna hozzám a főispán úr, legyen mivel megkínálni.