Füzesi Magda: Akác

Kemény törzsedre cinke száll,
virágod ringat bogarat,
míg el nem kábít a halál,
a fejszeélű alkonyat.

Nedvek sietnek szívedig,
anyaföld küldte vérerek.
Fejfám is belőled telik,
hogyha majd egyszer elmegyek.

Testvér, lásd, én is ölelem
gyökeremmel ezt a hazát.
Dajkálom-féltem szüntelen,
Ismerem könnyét, sóhaját.

Testünk a szélnek ellenáll,
Mert küldetés ez, hatalom.
Vándor szól, köszön, ránk talál,
Kis jelek vagyunk az úton.