Sámson Böske jó karban lévő parasztasszony volt, úgy a negyvenes évei elején, s akár meg is akadhatott volna rajta a bővérű férfiember szeme, ha nem panaszkodott volna folyton az egészségére. Mert Böske asszonynak csak nagyritkán szaladt mosolyba a szája, s pláne kapálás, vetés, meg betakarítás idején, telesírta a falut a testi nyavalyáival.
Szinte naponta felkereste a háziorvost, az meg küldte egyik kivizsgálásról a másikra, de még a tudós professzorok sem leltek semmilyen kóros elváltozást Böske amúgy nagyon is formás testében. Sőt, mily cserfes a falu szája, a rossznyelvek arról kezdtek pletykálni, hogy az asszonynak szeretője van, méghozzá egy keménykötésű sofőr személyében, aki egyébként szintén családos ember.
János bácsi, a szomszéd nemigen hitt a szóbeszédnek, ha úgy adódott, még csitítgatta is a fehérnépet, ugyan, ne köszörüljék már a nyelvüket ezen a szegény asszonyon. Legtöbbször hatott is az intelem, mert az öreg tekintélyes ember volt. Olyannyira, hogy a legközelebbi alkalommal delegálták a választási bizottságba.
Mint az már ilyenkor lenni szokott, éjfélig ott ült a bizottság a községházán, s még utána is, mert előkerült egy korsó bor, tekintettel a nagy eseményre. Ahogy megy hazafelé, látja ám János bácsi, látja ám, hogy valaki belopakodik az iskolába, ahol egyébként a közelben lakó Böske néni takarítónőként dolgozott.
-- Úgy látom, ma éjjel betörőt fogok – dörzsölte elégedetten a tenyerét az öreg, aki nem ijedt meg a saját árnyékától, s azzal meghúzódott az épület sarka mögött. Meglepetésére, az éjjeli látogatóban a már említett sofőrt ismerte fel, de az álla igazán akkor esett le, amikor néhány perc múlva Böske asszony is felbukkant.
A szerelmesek, merthogy most egyáltalán nem rejtették véka alá érzelmeiket, egy szempillantás múlva már el is tűntek az iskola bejárati ajtaja mögött.
Néhány nap múlva János bácsi a kertben kapálgatott, s a szomszédasszony is lejött egy kicsit gyomlálni.
-- Jaj, Istenem, ez a sok munka! Pedig, ha tudná, János bátyám, hogy én milyen beteg vagyok, hasogat a kezem, a lábam – kiáltott, vagy inkább nyöszörgött át néhány perc múlva a szomszédnak.
-- Nincs neked semmi bajod, Bözsi – szólt vissza az öreg. – Aki még ilyen szerelmes természetű, az olyan egészséges, mint a makk.
A szomszédasszonynak torkán akadt a szó a meglepetéstől. De akkor ijedt csak meg igazán, amikor János bácsi elmondta neki, mit látott azon az éjszakán.
-- Jaj, édes szomszéd, el ne mondja már senkinek, mert agyonüt az uram! – kérlelte az öreget kétségbeesetten.
-- Jól van Bözsi, én nem szólok senkinek, de ha még egyszer meghallom, hogy panaszkodsz az egészségedre, esküszöm, telekürtölöm az egész falut.
Ettől a naptól kezdve Böske asszony teljesen megváltozott. Még véletlenül sem lehetett tőle panaszt hallani. A háziorvos talán máig is azon töri a fejét, ugyan mi baja lehetett és mitől gyógyult meg egyik napról a másikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése