Kezdjük néhány számmal! A görögországi (egyébként adóköteles) privát úszómedencék becsült száma: 17 000. A hivatalosan bejelentett görög úszómedencék száma: 554. Az átlagnyugdíj összege Görögországban: 16 000 euró. Az átlagnyugdíj összege Szlovákiában: 300 euró. A szlovák állam hozzájárulása az eurós országok Görögországnak nyújtandó hiteléhez: 800 millió euró.
Azt hiszem, ez a néhány adat is világosan mutatja, hogy a mi történt: a viszonylagosan szegény Szlovákia, alaposan kisegítette a gazdag Görögországot. Természetesen, sokféle számot lehet itt előbányászni pro és kontra, ám ezek is szemléletesen mutatják, miként viszonyul hozzánk, nemrég csatlakozott országokhoz a gazdag rokon.
A Világbanktól Brüsszelig mindenki szigorú tanító bácsiként suhogtatja a nádpálcáját, mondván: mily balgák voltunk, hogy ennyi hitelt vettünk fel állami és állampolgári fokon. Igen, balgák voltunk. De azokat a hiteleket szinte kivétel nélkül nyugat-európai tulajdonban lévő bankok folyósították, melyek piszok jól megéltek belőle. Nekik senki nem mondta, hogy ejnye-bejnye, és nem mondja ma sem. Megjegyezem, bank még nem ment csődbe nálunk egy sem.
Mert ebben a szent szövetségben mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Miközben alapelv a munkaerő szabad áramlása, ezt több ország még mindig korlátozza. A francia vagy német gazdák még mindig többször annyi támogatást kapnak, mint a magyarok és a lengyelek.
Apropó, Szlovákia. Óriási örömmel fogadta ez az ország az euró bevezetését, egész Nyugat-Európa a képzeletbeli vállat veregette. Most meg ugyanebből az irányból hallják, hogy a gondjaik nagy részét épp a közös pénz okozza.
Annak idején szállóigévé vált a Tizedes meg a többiek című film híres mondata: „Az oroszok már a spájzban vannak”. Most itt állunk az euró előszobájában, pontosabban annak az ajtajában. Mondhatnánk: „Az euró már az előszobában van.” Legyünk óvatosak, az oroszok annak idején úgy vettek be minket a bandába, hogy elvitték az összes karórát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése