Bandi és az ökrök

Talán már maga sem tudja az okát, de tény, hogy Virág Bandi sohasem állhatta Besztercepatakot, pedig az itt feküdt, Sajtospákonytól alig egy kőhajításnyira, és tudvalévő, hogy rossz szomszédság: török átok. Mari néni váltig állította, hogy az ellenszenv valami lovagias ügyre vezethető vissza, melynek keretében Bandit annak idején egy szép lány miatt alaposan eltángálták, de a fehérnépre, no meg, a szóbeszédre nincs mit adni.
Persze, mondhatnánk erre, hogy mindenki azt szeret, akit akar. Igen ám, de Virág Bandit egy szép őszi napon megválasztották Sajtospákony polgármesterévé. És Bandi, az Úristen által ráruházott hatalomnál fogva elhatározta, hogy elsorvasztja, mintegy letörli a föld színéről Besztercepatakot. Nincs az az állami támogatás, az a helyi születésű országgyűlési képviselő, aki megmenthetné a falut, mely neki annyi bosszúságot okozott.
Egészen sajátos stratégiát dolgozott ki erre az esetre. Elhatározta, hogy bebizonyítja a szomszédos település vezetőségének alkalmatlanságát, amit törvényszerűen majd a viszály, az anarchia, amivel együtt jár hanyatlás.
Ettől kezdve minden alkalmat megragadott, hogy rálicitáljon a szomszédokra. Ha azok két kilométer utat ígértek, akkor ő hármat, ha nyolctantermes iskolát, akkor ő tízet, ha ott Kanalas Jenő bandája húzta a talpalávalót a falunapon, ide meghívták a Száztagú cigányzenekart. És csodák csodája, a falu fejlődésnek indult, valami úton-módon mindenre sikerült pénzt szerezni.
Persze, azok sem hagyták magukat. Beindították a faluban a kosárfonást, bajnokságot nyert a focicsapat, Samu Rozika hármasikreket szült, egy élelmes vállalkozó pedig masszázsszalont nyitott a Sánta Örömlányhoz címzett fogadóban.
Virág Bandit elfogta a sárga irigység, s válaszlépésekre szánta el magát. Tárgyalásokat kezdett egy számítástechnikai világcéggel, hogy idecsábítsa a működő tőkét, meghívta vendégszereplésre az FC Barcelona futballcsapatát, sőt, egy testületi ülésen még azt is felvetette, hogy a falu esetleg megpályázhatná a nyári olimpia rendezését.
A bürokrácia malmai azonban roppant lassan őröltek, a grandiózus elképzelések csak nem akartak megvalósulni. Pedig személyesen utazott el ötször Spanyolországba. Igaz, az útiköltség felemésztette az általános iskola fűtési keretének felét, ám a polgármester optimizmusa töretlen maradt.
Kémei egy napon jelentették, hogy szomszédos önkormányzat ökörcsordát vásárolt. Napokig törte a fejét, ugyan mit akarhatnak ezekkel a gazdasági szempontból ma már kétes értékű állatokkal. Hosszú tusakodás után úgy döntött, ellenszenv ide, utálat oda, személyesen megy el, mintegy átutazóban, kipuhatolni a hátsó szándékokat. Ám Besztercepatak főutcájára érve azonnal belebotlott a helybéli kollégába.
-- Ezer éve nem láttalak, Bandikám – köszöntötte az kitörő örömmel. – Gyere, megmutatom az ökörcsordánkat, ilyet még úgysem láttál!.
Emez rosszat sejtett, de azért kapott a felkínált lehetőségen. Az istállókhoz érve, ahonnan intenzív bőgés hallatszott, hamarosan feltűnt néhány csordás is.
-- Ne te, Bandi ne! Hogy a rosseb az ódaladba! – ordítoztak az ökrökre, ahogy a vendéget meglátták. Meg még ennél cifrábbakat is.
-- Ezek engem akarnak sértegetni? – kérdezte Bandi, s arcán vörös virágként virított a düh.
-- Ugyan már, dehogy – nyugtatta a másik. – Hát tehetnek ők arról, hogy nálunk minden ökör Bandi, nálatok meg minden Bandi ökör?