Megvilágosodásom egy vasárnap délután jött el, a vasútállomáson, az ünnepeket követően utazni vágyó tömeg kellős közepén. Történt, hogy a fiam minden előzmény nélkül, teljesen váratlanul kijelentette:”Pisilni kell.”
Aki szülő, az már tudja, aki meg még nem az majd megtudja, hogy egy gyermek szájából ez a mondat jóval több puszta kijelentésnél, vagy megállapításnál: azt jelenti, hogy ütött az óra, vészhelyzet van, haladéktalanul intézkedni kell, mert különben beüt a krach. Ilyenkor, közterületen a tapasztalt szülő elkapja a gyermeke kezét és olyan rohanással indul a vélelmezett illemhely, mint utolsó menedék felé, mint viharban a vak tehén.
Meg is érkeztünk a létfontosságú létesítményhez, melynek tárva-nyitva volt az ajtaja. Ezen belépve azonban meg is állított minket a sarokban ülő vécés néni hangja:
-- Tudja maga, milyen hideg van itt! És erre nyitva hagyja az ajtót! Azonnal zárja be!
Próbáltam mentegetőzni, hogy én az ajtót már nyitva találtam, de ez egyáltalán nem hatotta meg.
-- Mennyit fizetek? – kérdeztem, rátérve a piszkos anyagiakra.
-- Az attól függ, hogy hányan fogják végezni a dolgukat – mért végig minket.
Mondtam neki, hogy én csak a fiamat kísérem.
-- Akkor kilencven forint!
Már-már úgy tűnt, hogy végre beléphetünk a hőn áhított ajtón, ám mégsem.
-- Álljanak meg! – kiáltott utánunk. – És mi van akkor, ha maga, kihasználva a helyzetet, mégis elvégzi, ingyen a dolgát?
-- Esetleg, tessék minket elkísérni, és megtekinteni, mit is művelünk odabenn.
Látszott, hogy ezt már mégiscsak túlzásnak tartja.
-- Akkor, menjen be e gyerek, maga meg maradjon kint – javasolta.
Erre elmagyaráztam neki, hogy mire a mínusz tízfokos fagyhoz öltöztetett gyermek egyedül levetkezik, már rég megtörténik a baj. Ezt megértette, bemehettünk.
-- Valahogy gyanúsan sokáig voltunk – jegyezte meg, amikor jöttünk kifelé.
És én akkor, kilépve az illatait bőkezűen eregető illemhely ajtaján, megvilágosodtam: ilyen éber ember kellene a kormányba. Mondjuk, belügy- vagy titokminiszternek. Végre rend lenne az országban, megszűnne a korrupció, még a honatyák is a Nemzetbiztonsági Hivatal felügyeletével végeznék a kisdolgukat! A nagyról már nem is beszélve.
Aki szülő, az már tudja, aki meg még nem az majd megtudja, hogy egy gyermek szájából ez a mondat jóval több puszta kijelentésnél, vagy megállapításnál: azt jelenti, hogy ütött az óra, vészhelyzet van, haladéktalanul intézkedni kell, mert különben beüt a krach. Ilyenkor, közterületen a tapasztalt szülő elkapja a gyermeke kezét és olyan rohanással indul a vélelmezett illemhely, mint utolsó menedék felé, mint viharban a vak tehén.
Meg is érkeztünk a létfontosságú létesítményhez, melynek tárva-nyitva volt az ajtaja. Ezen belépve azonban meg is állított minket a sarokban ülő vécés néni hangja:
-- Tudja maga, milyen hideg van itt! És erre nyitva hagyja az ajtót! Azonnal zárja be!
Próbáltam mentegetőzni, hogy én az ajtót már nyitva találtam, de ez egyáltalán nem hatotta meg.
-- Mennyit fizetek? – kérdeztem, rátérve a piszkos anyagiakra.
-- Az attól függ, hogy hányan fogják végezni a dolgukat – mért végig minket.
Mondtam neki, hogy én csak a fiamat kísérem.
-- Akkor kilencven forint!
Már-már úgy tűnt, hogy végre beléphetünk a hőn áhított ajtón, ám mégsem.
-- Álljanak meg! – kiáltott utánunk. – És mi van akkor, ha maga, kihasználva a helyzetet, mégis elvégzi, ingyen a dolgát?
-- Esetleg, tessék minket elkísérni, és megtekinteni, mit is művelünk odabenn.
Látszott, hogy ezt már mégiscsak túlzásnak tartja.
-- Akkor, menjen be e gyerek, maga meg maradjon kint – javasolta.
Erre elmagyaráztam neki, hogy mire a mínusz tízfokos fagyhoz öltöztetett gyermek egyedül levetkezik, már rég megtörténik a baj. Ezt megértette, bemehettünk.
-- Valahogy gyanúsan sokáig voltunk – jegyezte meg, amikor jöttünk kifelé.
És én akkor, kilépve az illatait bőkezűen eregető illemhely ajtaján, megvilágosodtam: ilyen éber ember kellene a kormányba. Mondjuk, belügy- vagy titokminiszternek. Végre rend lenne az országban, megszűnne a korrupció, még a honatyák is a Nemzetbiztonsági Hivatal felügyeletével végeznék a kisdolgukat! A nagyról már nem is beszélve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése