2010. december 30., csütörtök

Keresem a kutyabőröm

Én ezt valahogy úgy képzelem, hogy egy szép reggelen felébredt két ellenzéki országgyűlési képviselőnk, összedugták a fejüket és azon gondolkodtak, mi lehet az, ami nagyon, de nagyon hiányzik a népnek, amivel igazán meg lehet ajándékozni így, karácsonyi ünnepek előtt. Nem nevezném meg konkrétan a pártállásukat, annyi biztos, hogy a jobbik lábukkal keltek föl, egyébként aligha támadtak volna ily kiváló gondolataik!
A fejtörés ugyanis meghozta a gyümölcsét, született is belőle törvényjavaslat, melynek lényege: vissza kell állítani az ősi nemesi előneveket és címereket, mert „a magyarság öntudatra ébredésével egyre nagyobb igény van a családi gyökerek felkutatására, és az ősi, családi nevek, nemesi előnevek, címerek használatára”.
Mielőtt bárki is legyintene, és azt mondaná, hogy ez huszadrangú kérdés, sőt, megmosolyogtató, azonnal le kell szögeznem, nagyon téved, mi több, rosszindulatú. Én már szinte látom és hallom is, amikor a tanár ezt mondja az órán: „ A következő felelő alsó- és felsőhajnóczi nemes és tekintetes Hajnóczi Arisztid.” A testnevelés órán, mire felolvassák a névsort, már ki is csengettek.
De ha jobban belegondolunk, ezen logika mentén fellendíthetnénk az egész magyar gazdaságot. Csak nem szabad megállni félúton. Egy nemes például az illemhelyre sem megy kard nélkül, azonnal fellendülne a magyar kardipar, emberek sokaságának teremtene munkahelyet annak a rengeteg kutyabőrnek a legyártása, melyet mára már rég elrágtak az egerek. Zsinóros mentéből évekig nem tudnánk kielégíteni a keresletet, azt meg a kínaiak még nem tudnak gyártani.
De menjünk tovább! Fellendülne magyar hadiipar. Az afganisztáni kontingenst felszerelhetnénk eredeti, magyar gyártmányú buzogányokkal, hiszen állítólag Botond is ezzel törte be a kaput Bizáncban. Az meg már majdnem ott van, ha a térképen nézzük.
Persze, lennének nehézségek. Főként, mert mit ér a cím és a rang kiváltságok nélkül. A pallosjog alkalmazásához például elég lenne némi törvény- és alkotmánymódosítás, de ez mostanában nem jelent akadályt. A Trabantba is elég nehéz beszállni a karddal, nem is beszélve a 6-os villamosról. Persze, ebbe is bele lehet tanulni. Igazán nagy gondot azonban az első éjszaka joga jelentene, mert honnan a fenéből szednénk elő ennyi érintetlen hajadont, pláne közvetlenül férjhez menés előtt?
Én azért szurkolok nekik. Végre, elindultunk valahová. Valahová, egy szép, nagy, történelmi úton, melyen előttünk a múlt.
Mondtam is a feleségemnek:
-- Én pedig megkeresem azt a nemesi kutyabőrt, amelyik a nagyapám gyermekkorában állítólag még megvolt, ha addig élek is! Lehetsz te még tekintetes asszony. Ugyan, kit érdekel, hogy a seggünk kilóg a kacagányból!

1 megjegyzés: