A mindennapi egyéb botrányok közepette talán fel sem figyeltünk a hírre, mely szerint hűtlen kezelés miatt büntetőfeljelentést tett a pécsi önkormányzat a helyi temetkezési vállalat vezetői ellen. Az ügyek között van indokolatlan béremelés, céges autó használata horvátországi nyaralásnál és több, mint hatszáz koporsó vásárlása. Ez utóbbi azért különösen érdekes, mert a városban a szociális temetések száma éves szinten nem éri el a százat. A cég vezetői most azzal védekeznek, hogy csak így tudták diszkont áron megvenni a koporsókat és „a vásárlás tizenkétmillió forintjába került a cégnek, ami az igazgató szerint a félmilliárdos bevételnél nem nagy tétel”. Ezek után szinte hallom a védőbeszédet, amennyiben esetleg bíróság elé kerül az ügy.
„Tisztelt Bíróság! Ez a koporsó nem az, aminek látszik. Ez igazából befektetés, az évszázad befektetése! Most, a legnagyobb gazdasági válság idején, amikor a pénz elveszíti értékét, a részvényárfolyamok meredeken zuhannak, mi megtaláltuk a biztos piacot. Halottak ugyanis mindig lesznek.
Az kérem semmit nem jelent, hogy eddig éves szinten még száz szociális koporsóra sem volt igény, mi ugyanis hosszú távon gondolkodunk. Mert az idő nekünk dolgozik. Gondoljanak az általános elszegényedésre. Nem is beszélve a magyar egészségügy tragikus helyzetéről. Kérem, naponta megtörténik, hogy beviszik a betegeket a kórházba és elhalálozik. És akkor még a globális felmelegedésről nem is beszéltünk. Meg arról, hogy fogy a magyar.
Persze, mi semmit sem bízunk a véletlenre. Létrehoztunk egy bizottságot, mely programot dolgoz ki az elhalálozás ösztönzésére. Többek között, egy dokumentumfilmben szeretnénk népszerűsíteni a túlvilág szépségeit, különös tekintettel a jó társaságra.
Ennek a programnak volt a része a horvátországi utazás is, ami nem nyaralás volt, hanem tanulmányút. Át kell vennünk az olcsó temetkezés ottani haladó tapasztalatait. Például a hamvak vízbeszórását Még szép, hogy céges autóval mentünk. Nem elég, hogy a saját gukkeremet használtam! Mert ezek titkos technológiák, nem mutatják meg, csak úgy, közelről.
Szóval, igazán megérte az a rongyos tizenkétmillió, amibe a koporsók kerültek. Elvégre fordíthattuk volna a saját végkielégítésünkre is, de nem, mi csak a közérdeket néztük. Hát, ez a hála, kérem!”
Elképzelem, amint a felmentő ítélet után a bíró hazarohan, feltépi az ajtót és elkiáltja magát:
-- Asszony, fektessünk koporsóba! Elvégre, egyszer élünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése