Pesten tudják a tutit

Én már régóta sejtem, hogy aki felkerül a fővárosba, annak azonnal megjön az esze. Ha meg még pozíciót is ád néki a Jóisten, akkor olyan okos lesz, hogy no. Így aztán már meg sem lep, amikor a pesti újságíró azzal a feltett szándékkal indul el vidékre, ő bizony kibillenti eltévelyedésükből ezeket a barbár honfitársakat.
Egyik vezető csatornánk főműsoridőben sugározta azt a riportot, mely arról szólt, hogy már a falusiak is kamerákat szereltetnek fel a közterületeken a közbiztonság érdekében. Miután Vujity Tvrtko ezt némileg nehezményezve felkonferálta, a riporter pedig a bevezetőben elsírta, hogy mi pénzbe kerül mindez, el is jutottak egy 450 lelkes baranyai faluba. Itt megállapították, hogy a kamera nem csodaszer, és ugyan valamennyi riportalany lelkesen üdvözölte a felszerelését, mondván: azóta lényegesen kevesebb a betörések száma, a riportert nem lehetett eltántorítani: ő ezt jobban tudja, falun ne legyen kamera. Arra vonatkozóan persze neki sem volt semmilyen ötlete, hogy ha nem kamera, akkor mi.
Ám ezzel nem elégedett meg. Megszólaltatta a kriminológust, aki váltig állította, hogy a kamera fölösleges, inkább a közvilágítást kellene javítani. Biztosan igaza van, mert az ugyan nem riasztja el a bűnözőket, de legalább munkavédelmi szempontból biztonságban vannak, ugyanis nem esnek be az emésztőgödörbe. Meg aztán egész más, ha valaki világosban kap egy pofont, mert legalább tudja, kinek kell visszaadni.
A hab a tortán azonban a Társaság a Szabadságjogokért szervezet állítólagos szakértője volt. Én már régóta gondolkodom azon, vajon ki pénzel egy olyan társulatot, amely mondvacsinált problémák gyártásával foglalkozik, például, hogy a rendőrök Magyarországon túl gyakran igazoltatnak. Engem ugyanis, aki úgymond ennek az igazoltatásnak az elszenvedője vagyok, ez sohasem zavart, örülök, ha a yardok teszik a dolgukat.
Ő váltig állította, hogy ez a kamerázás személyiségi jogokat sért, amennyiben nem rendőr látja a felvételt, egyáltalán nem érdekelte, hogy a faluban senki sem érezte sértve magát. Azt a példát hozta fel, hogy ha valaki randevúzni szeretne és titokban sétálna egyet a szíve hölgyével, úgy, hogy az asszony meg ne tudja, nem igazán örülne a megörökítésnek.
Tisztelt, Szakértő Úr! Innen üzenem Önnek, hogy ha valaki egy faluban titokban akar sétálgatni egy hölggyel: az hülye. Nem kell hozzá kamera, de még telefon sem, mire elérnek a kiskapuig már tudja mindenki. Kivéve az asszonyt.
Persze, ott, Pesten ezt is jobban tudják. Egyetlen, talán csak számomra lényeges dologról nem volt szó a riportban: hogyan lehetne megvédeni ezeket a zömmel idős, egyedülálló embereket. Úgy látszik, ez egy provinciális probléma.