Egyes jól értesült közelállók, már gyermekkorában megállapították Zénóról, hogy politikus alkat. Ötödikben vezércikkeket olvasott, két évvel később pedig betéve tudta a felvonulási jelszavakat. Aktivitása a későbbiekben csak fokozódott, minden tömeggyűlésen részt vett, s személyes sértésnek vette, ha nem szólalhatott fel.
A rendszerváltás aztán új távlatokat nyitott előtte. Azonnal belépett egy pártba, itt saját tagozatot alapított, aztán új pártot szervezett, de itt nem értettek egyet az elveivel, ezért egy másik szervezethez csatlakozott. Egyre határozottabban lépkedett felfelé a ranglétrán, úgy tűnt, hogy hamarosan karrier csinál, amit egészen kivételes tanulékonyságának köszönhetett. Állandóan a parlamenti közvetítéseket nézte. Tükör előtt gyakorolta, hogyan kell elegánsan és méltóságteljesen felállni, szinte együtt élt az országgyűlés munkájával, titokban interpellációkat és programbeszédeket írt, egyelőre persze csak az asztalfióknak.
Szépen induló pályafutását azonban derékba törte valami máig tisztázatlan malőr, szinte egyik napról a másikra kegyvesztett lett a legfelsőbb pártvezetés előtt. Ez annyira megviselte, hogy elhatározta, örökre felhagy a politikával, tapasztalatait az üzleti életben kamatoztatja.
Hamarosan megházasodott, bár ez sem volt mentes a bonyodalmaktól. A gondok már a leánykérésnél elkezdődtek, mert jövendőbeli anyósa és apósa nem értette, hogy tulajdonképpen mit akar. Közölte ugyanis velük, hogy hosszú távú koalícióra kíván lépni a lányukkal, mivel úgy érzi, ideológiailag rendkívül közel állnak egymáshoz. Kérte, hogy előlegezzék meg számára a bizalmat, és tanúsítsanak konstruktív magatartást. Talán sohasem lett volna házasság a dologból, ha az ifjú ara nem magyarázza el a szüleinek, hogy Zénó egyszerűen csak nősülni szeretne.
Le is zajlott az esküvő. A hangulat nem volt rossz, bár a vendégek erősen furcsállották, hogy az ifjú férj minden koccintás előtt választási kampánybeszédet tart, a zenészek pedig állandóan indulókat játszottak. Ez különösen a menyasszonytánc során okozott némi kényelmetlenséget.
A mézeshetek felejthetetlenek voltak. Különösen az anyós és az após számára. Ők ugyanis alig várták, hogy a fiatalok elutazzanak a nászútra, mert unták, hogy a vő minden reggelit pohárköszöntővel kezd, és csak így szólítja őket: „Tisztelt képviselőtársak!”
A nászutat követően megkezdődtek a szürke hétköznapok. Egy ideig a legnagyobb rendben ment minden, mert az új család megpróbált messzemenően alkalmazkodni az ifjú férj furcsa szokásaihoz. A mama sütött-főzött, a papa pedig másodállást vállalt, hogy megteremtse a fiatalok anyagi hátterét.
Egy napon aztán kitört a botrány. Zénó interpellációt nyújtott be anyósához a hagymás rostélyos elsózása ügyében, apósát pedig lemondásra szólította fel a költségvetési hiány rohamos növekedése miatt. Benyújtott egy bizalmatlansági indítványt is, de ezt a család leszavazta.
Ettől kezdve fagyos lett a hangulat. A fiatalasszony egyre gyakrabban rúgta fel a koalíciós megállapodást, majd bejelentette annak felbontását. A bíróság előtt azzal érvelt, hogy partnere egyetlen választási ígéretét sem képes teljesíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése