Széchenyi, a feltaláló

A bennfentesek tudni vélik: zaklatott és csalódásokkal terhelt földi léte után szegény Széchenyink odafönn már csak csöndre és nyugalomra vágyott. Veleszületett kíváncsisága és tudásszomja azonban ide is elkísérte, így nem tudta megállni, hogy olykor bele ne olvasson a Túlvilági Hírmondóba. Egy napon döbbenten fedezett fel egy rövid hír, a Képtelen furcsaságok rovatban, mely arról számolt be, hogy Magyarországon a MÁV tetemes veszteségei miatt fel akarják számolni a vasútvonalak egy részét.

Vége is szakadt csaknem másfél évszázados nyugalmának, mivel azonnal lelkiismeret-furdalása támadt. Egyre azon rágódott, hogy ha annak idején nem kezdeményezi, sőt követeli annyira a vasútépítést, akkor most nem lenne mit felszámolni. Úgy érezte, személyes felelősséggel tartozik a kialakult súlyos helyzetért, s honpolgári kötelessége, hogy hozzájáruljon a probléma megoldásához. Kiutazási engedélyt kért hát az illetékes túlvilági szervektől és visszatért a földre.

Mivel meglehetős tapasztalatokkal rendelkezett ezen a téren, hamar áttekintette a vasút helyzetét. Kidolgozott egy olyan koncepciót, melynek révén valamennyi vonalat nyereségessé lehet tenni. A lényege: a veszteséges vonalakon vissza kell állítani a régi jó gőzmozdonyokat. Koncepcióját előbb azzal utasították el, hogy nincs szakképesítése, majd pedig az volt a kifogás, hogy a szén is drága.

Ám Széchenyi nem lett volna Széchenyi, ha feladja. Tovább dolgozott, és bebizonyította, hogy a gőzmozdonyok üzemeltetéséhez nem is kell feltétlenül szén. A korszerűsítést összekapcsolta a szelektív hulladékgyűjtéssel. Azt javasolta, hogy a továbbiakban a mozdonyokat eladatlan, de még le nem járt szavatosságú szaloncukorral, valamint lejárt szavatosságú választási plakátokkal fűtsék. Erre azt felelték, hogy nem tudják biztosítani a folyamatos ellátást.

Ennek ellenére Széchenyi nem hátrált meg, hiszen megélt ő már nehezebb időket is. Úgy gondolta, a tamáskodókat csak egy olyan találmánnyal győzheti meg, mely forradalmasítja a közlekedést. Abból a közismert tényből indult ki, hogy a beváltatlan ígéretek folyamatos feszültséget keltenek az emberekben. Alkotott egy elmés szerkezetet, mely az átverések keltette feszültséget elektromos energiává alakítja át. Az apró szerkezetet felszerelték a vonatajtókra, a felszálló utasok megfogták, így saját energiájukkal indították el a mozdonyt. És az állomásokon csupa életvidám utas szállt le.

A találmányt ki is próbálták, ment minden, mint a karikacsapás, az illetékes hivatal mégis elutasította, mondván: ilyen energiaforrásra nem lehet hosszú távon alapozni, mert mi van akkor, ha egyszer majd csupa elégedett ember él ebben az országban.

Ezt a csalódást már Széchenyi sem tudta elviselni, első felindulásában visszatért az Egek Országába. És mivel ezen a tájon államilag támogatják a jókedvet és a nyugalmat, találmányát azonnal megvásárolták. A feltaláló azóta is boldogan nyugszik, míg fel nem támad.