2011. február 16., szerda

Az én rugós módszerem

Annak idején, a nagy Szovjetunióban a magamfajta fiataloknak enyhén szólva korlátozottak voltak a lehetőségei: külföldre nem utazhattunk, legfeljebb nagyon közeli rokonhoz és nagyon ritkán, az országon belül pedig csak bizonyos megkötésekkel. Ezért aztán főnyereménynek számított, hogy a magyar nyelven beszélő ungvári egyetemisták tolmácskodhattak, azaz magyarországi ifjúsági csoportokat kísértünk, általában Kijevbe, Moszkvába, illetve Szentpétervárra, vagy ahogy akkor hívták, Leningrádba. Pénzt nem igazán lehetett vele keresni, de az élmény, meg a társaság felért mindennel.
Egy ilyen úton történt, hogy összemelegedtem egy csinos hölggyel, aki vagy egy fejjel magasabb volt, mint én. Tekintve, hogy nem vagyok igazán szálfatermetű, ebben nincs semmi különleges, ám a haverok azonnal elkezdtek cikizni. Merthogy akkoriban még igencsak ritkaságszámba ment az ilyen párosítás.
Egy napon, amikor beléptem a szállodai étterembe, ahol a tíz kollégám mellett vagy háromszáz turista kortyolgatta a reggeli teáját, hirtelen csönd lett. A tolmácsok cinkosan összekacsintottak, majd az egyik fennhangon, szinte már kiabálva megkérdezte:
-- Mondd csak, mit tudsz te kezdeni az ágyban egy ilyen magas csajjal? Mert most épp ezen vitatkoztunk!
Mintegy háromszáztíz szempár meredt rám, kaján vigyorral lesve, miként jövök zavarba, pirulok el, netán kezdek hebegni-habogni. Ám ekkor, ki tudja honnan, agytekervényeim rejtett bugyraiból kipattant egy isteni szikra.
-- Ó, ez egyáltalán nem gond – mondtam angyali nyugalommal. – Van ugyanis egy találmányom, a rugós módszer. Ugyan még nem tökéletes, de már használható.
Most már nem kaján, hanem kifejezetten ámuló, sőt, kissé bamba tekintettek szegeződtek rám.
-- Miféle rugós módszer? – nézett rám a kollégám megrökönyödve.
-- Tudod, az elv roppant egyszerű – válaszoltam. – Ha magas a hölgy, az ágyat egy olyan sarokban kell elhelyezni, hogy lábtól is, és fejtől is fal legyen. Aztán a kezeidre és a lábaidra rugót szerelsz, és egyszer meglököd magad…
Még mindig csak bámultak.
-- És hogy állsz meg? – bukott ki egyikükből a kérdés.
-- Hát épp ezért mondtam, hogy még nem tökéletes.
Erre olyan egetverő röhögés, sőt nyerítés tört ki az előkelő szálloda éttermében, hogy a helyiek talán még mindig azon gondolkodnak, vajon mi lehetett abban a reggeli teában.
Rá egy évre nagy nehezen sikerült eljutnom Budapestre. Meglátogattam a kollégámat, akinek valami elintézni valója akadt az utazási irodánál. Megkért, hogy kísérjem el.
Az igazgató egy alacsony termetű, középkorú, nagyon elegáns úr volt.
-- Már sokat hallottam rólad – mondta, amikor a kollégám bemutatott.
Beinvitált az irodájába, kávét hozatott, megkérdezte, nem akarok-e itt ebédelni. El nem tudtam képzelni, mi ez a nagy vendégszeretet. Amikor a titkárnő kiment, bizalmasan közelebb hajolt.
-- Hogy is működik az a rugós módszer? – kérdezte, és nagyon zavarban volt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése