Egy átmulatott éjszaka után, hajnalban, kapatosan sétál hazafelé egy fiatalember. Meglát a földön egy darab krétát, felveszi, odamegy az első ház falához, és mivel igencsak jó a kedve felírja: „ Ki a bort, a nőt, s a dalt nem szereti, az életet nem érdemli.”
Reggel Kovács úr morcosan, álmosan munkába indul, szintén megtalálja a krétát, meglátja a falon az írást, és megírja rá a választ:
„ Innád csak az én boromat,
Élnéd nőmmel a sorsomat,
Anyósom tanítana dalra:
Nem írnál ilyet a falra, te marha!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése