2011. február 18., péntek

Az igazi meglepetés

Bandi bácsi színes egyéniség, egy közkedvelt ember, afféle életművész. Ócska, rozsdás biciklijén rótta a falut, mindenkihez volt egy kedves mosolya, egy tréfás megjegyzése, talán nem is volt haragosa a faluban. Ilyenkor rendszeresen, betért a kocsmába, mindig elsütött egy-egy tréfás megjegyzést, sőt, ha ráért, olykor még nótára is zendített.
A rossz nyelvek szerint épp a felesége elől menekült a faluba, illetve a kocsmába. Ez talán túlzás, de tény, hogy Etus asszony igencsak házsártos nőszemély volt, ha kinyitotta a száját még a Lajos szomszéd is fedezékbe húzódott, pedig az láthatott már egy, s mást, mert kommandós volt. Mint ahogy az is megfelelt a valóságnak, hogy minden hónapban bekasszírozta az ura fizetését az utolsó fillérig. Így meg mindenki azt találgatta, ugyan miből iszik az öreg a kocsmában.
Persze, alapjában véve jószívű asszony volt, utólag mindig szánta-bánta hirtelen haragját. Talán ezzel is magyarázható, hogy amikor közeledett Bandi bácsi születésnapja, mégpedig szép kerek, Etus néni meg akarta lepni valami szép, drága ajándékkal. Ezzel akarta kiengesztelni, és egyben tisztára mosni a saját lelkiismeretét.
Sokáig gondolkodott, hogy mi is lenne a megfelelő ajándék. Egy ilyen igénytelen férfiembernek, főleg ebben a korban már egyáltalán nem könnyű vásárolni.
-- Mért nem veszel neki egy új biciklit? – kérdezte a szomszédasszony. – Ez a mostani már csupa rozsda, meg úgy zörög, hogy a kutyák is vonítanak.
Az ám, a bicikli! Micsoda szenzációs ötlet! Azonnal a tettek mezejére lépett. Kiadta a parancsot a fiának, hogy menjen be autóval a városba, és vegyen egy kerékpárt. De nem akármilyet! És úgy hozza haza, hogy senki se lássa, mert ezek a népek mindent elpletykálnak.
Eljött a nagy nap. Összegyűltek a gyermekek, az unokák. Az asszonyok sütöttek-főztek. Aztán a terített asztalnál sorra felköszöntötték Bandi bácsit, akinek a meghatottságtól egészen könnybe lábadt a szeme. Amikor a vadiúj, csillogó-villogó biciklit átadták neki teljesen megrendült.
-- Hát a régi hol van? – kérdezte olyan ijedten, mint akit most ébresztettek egy vödör vízzel.
-- Ugyan, ne törődj vele! Már reggel odaadtam a cigányoknak, épp vasat gyűjtöttek – nyugtatta meg Etus néni.
Az öreg elsápadt, kapkodni kezdte a levegőt, és visszaereszkedett a székre.
-- Mi van magával, édesapám? Hívjunk orvost? – hajolt fölé rémülten a fia.
-- Vége, mindennek vége! – zihálta az öreg. – Ott volt az összes félretett pénzem.
-- Hol, édesapám?
-- A bicikli kormányában, szépen összetekerve. Oda dugtam el anyád elől.
Szerencsére, hamar kiheverte a csalódást. De azt mondják, már sohasem lesz a régi.