Kevin Kovács hazatelepülésének híre órák alatt bejárta a kis szatmári falu zegzugos utcáit. Még az alvégesi Pista bácsi is felvonta bal szemöldökét a hallatlan csodálkozás egyértelmű jeleként. Igaz, már a középkorúaknak is el kellett magyarázni, tulajdonképpen kiről is van szó: a púpos Róza néni testvérének, az ’56 után disszidáló Bözsikének a fiáról, aki már a messzi Angliában látott napvilágot. A szülei meghaltak, a rokonság szétszéledt a világban, a mivel Kevin megrögzött agglegény, roppant magányos abban a nagyvárosban. Szeretne horgászni a vadregényes Tiszában, meg aztán unja is Londont. Én soha nem tudnám megunni, sóhajtott ábrándosan Jucika, a kis fiatal tornatanárnő, mire a kenyerét könnyű altesti munkával kereső Zita azonnal eldöntötte magában, hogy mégiscsak beruház egy új mellemelő melltartóra, meg arra a műszempillára.
Kevin jövetelében az igazi hasznot a doktorné látta meg, aki súlyos pénzeket fizetett gyermekei angol különóráiért. Kevin, mint ízig-vérig angol úriember bizonyára belátja majd, hogy ami számára egy kis társalgás, az egy ilyen kis faluban a megfizethetetlen anyanyelvi szaktanárt jelenti. S ebben a falu apraja-nagyja lelkesen egyetértett.
Nosza, felkészültek a fogadásra. Kalákában kitatarozták a házat, rendbe rakták a portát, még a trágyadombot is sarkosra igazították. Érkezése napjára annyi finomságot összehordtak, hogy az udvaron is teríteni kellett. Szabó Öcsit, a helyi építési vállalkozót elküldték a nyíregyházi vasútállomásra, egy Kevin Kovács névvel ellátott nagy táblával – többen láttak már ilyet a filmeken, s roppant előkelő dolognak tűnt.
Órák múlva hatalmas bálnaként beúszott a poros udvarra a fekete Mercedes, a fülig érő szájú Öcsi földig hajolva kinyitotta az ajtót egy vékony, bajuszos bácsikának, akit rögtön elsodort a köszöntésére összesereglő rokonok lármás tömege. Csak néhány tétova kézmozdulatra futotta erejéből. Ekkor a család feje botjával az asztalra csapott, mondván:
- Mari fiam, hagyjátok szóhoz jutni a vendéget! - Ezt hallva Öcsi sörös lóként nyihogva rágörbedt a motorháztetőre. Kevin érdeklődve, a falusiak az elmebetegeknek kijáró elnézéssel figyelték. Amikor végre magához tért, Öcsi az angol úr kézmozdulatát utánozva így szólt:
- Kevin bátyátok azt mutatta, helló. Ő ugyanis néma…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése