Majakovszkij, a nagy szovjet-orosz költő és drámaíró híres volt lobbanékony természetéről. Egyszer egy darabját próbálták a színházban, ő pedig az első sorban ülve egyre ingerültebben nézte, hogy a rendező teljesen ellentmondásos instrukciókat ad a színészeknek.
Egyszer aztán nem bírta tovább, felugrott a színpadra, megállt a rendező előtt, és alaposan leteremtette.
-- Úgy látszik, mégis igaz az a mondás, hogy a zsenit a hülyétől csak egy lépés választja el! -- vágott vissza amaz sértődötten.
Majakovszkij a hosszú lábaival mellé lépett, végigmérte, aztán így szólt:
-- Hogy magának milyen igaza van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése