2011. február 15., kedd

Sanyika pályát téveszt

Már az iskolában meg-megvillant Sanyikában a tehetség, ami abból is látszott, hogy amint felszólította a tanár, az egész osztály elkezdett röhögni.
Ez néha kisebb konfliktusokat is okozott. Az egyik tanárnő, Orsi néni egy depressziós vénlány volt, aki mindig azzal kezdte az órát, hogy milyen rettenetesen nehéz számára az élet. Amikor könnybe lábadt a szeme, és már ott tartott: ez már teljesen elviselhetetlen, akkor ő valami malacságot súgott a padtársa fülébe, aki erre hangos nyerítésbe tört ki, a tanárnő pedig zokogva kirohant az osztályból. Pistike, mert így hívták a padtársát, összeszedett vagy tíz osztályfőnöki figyelmeztetést, aztán elültették tőle, de neki köszönheti a karrierjét, mert a doktori disszertációt a következő címmel írta: Viselkedészavarok az iskolában.
Így aztán Sanyika visszafogott eredményekkel, de jókedvűen végezte el az általános iskolát. Igencsak meglepődött, amikor a gimnázium vége felé bejelentették a szülei, hogy neki főiskolára kell mennie. El nem tudta képzelni, milyen lehet az a főiskola, ahová felveszik, gondolta, biztosan indítanak valahol egy humorológia szakot, ott talán még van esélye.
Persze, hamar kiderült, hogy ilyen képzés nincs. Ilyenkor egy hozzá hasonló fiatalembernek két lehetősége van: vagy elmegy pedagógusnak, vagy jelentkezik egy valóságshowba. Mivel akkor még ilyen műsor nem létezett, maradt az első.
Csodák csodája meg is szerezte a diplomáját. Igaz, hogy tíz év alatt, de ismétlés a tudás anyja. A diplomaosztó tényleg nagyon ünnepélyes volt, a rektor felszabadultan röhögött, a környező kocsmák tulajdonosai keservesen sírtak.
Aztán munkába állt. Pályaválasztását illetően már akkor kezdtek kétségei lenni, amikor az iskola igazgatója felkérte, hogy kevesebbet beszélgessen a tanítványaival, mert ez veszélyezteti az intézményben folyó oktató-nevelő tevékenységet. Pedig a tanítás jó hangulatban folyt, mindenki a hasát fogta a röhögéstől, sőt, gyakran előfordult, hogy a szomszédos osztályokból a tanulók átszökdöstek az ő órájára.
Aztán az első feleltetésnél belátta, jobb ezt a tanárkodást nem erőltetni.
-- Kisfiam, ez legfeljebb egy gyenge kettes – mondta a gyereknek, sikertelen erőfeszítéseket téve annak érdekében, hogy összeszedje minden szigorát.
-- És ha mondok két disznó viccet? – válaszolta amaz, és elégedetten vigyorgott.
Ám, mint az optimista embereknek általában, Sanyikának is szerencséje volt. Nem tűrhetvén tovább az általános közhangulat romlását, a kormány létrehozta Minden Kabaré Általános Kedélyjavító Igazgatóságot (MINDKAKI). Ennél az intézménynél tárt karokkal várták az ilyen sziporkázóan tehetséges fiatalembereket.
Amikor első ügyfele elpanaszolta, hogy teljesen eladósodott, és hamarosan elárverezik a házát, Sanyika megölelte, megveregette a vállát, és így szólt.
-- Ne törődjön vele! Inkább mondok két disznó viccet!