2011. február 3., csütörtök

Tanári tanácsok

Hírlik, hogy egy országgyűlési képviselőt (egyszer, régen) erősen bosszantott a lakossági fórumokon tapasztalt érdektelenség. Pontosabban az, hogy beszédeit unott, közönyös tekintettel fogadta a gyér számú hallgatóság, sőt nagy része nem is bírta kivárni a végét. (Meg kell itt jegyeznem, hogy ez ma már nem fordulhat elő.)
Nos, az említett képviselő egy hirtelen elhatározással felkereste egykori tanárát, aki kiváló szónok volt, kérvén, adjon tanácsot, miként tudná felkelteni a köznép figyelmét. A tanár úr előbb el sem akarta hinni, hogy ilyen nagy ember látogatott el szerény hajlékába, fel nem foghatta ugyanis, miként talált rá egykori tanítványa itt, a létminimum környékén. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, készséggel állt a vendég rendelkezésére.
-- A lényeget, csak a lényeget mondd nekik fiam! – tanácsolta, mert ő mindig nagyon tömören fejezte ki magát. Az meg is fogadta a tanácsot, a korábbi négy órával szemben a következő alkalommal csak húsz percig tartotta beszéde. Ám a nézőtéren ugyanazokat az unott arcokat látta. Másnap felháborodva rohant a tanárhoz.
-- Félreértettél, fiam – mondta az öreg. – Ne arról beszélj nekik, ami neked lényeges, hanem arról, ami számukra fontos!
Következő beszédére a képviselő alaposan felkészült. Családja legnagyobb megdöbbenésére, újra busszal és vonattal közlekedett, olykor elment vásárolni, sőt, a szomszédokkal is megismerkedett. Beszédének első néhány percében elégedetten vette észre közönsége szemében a felcsillanó érdeklődést, ám mire a végére ért, újra csak azt tapasztalta, hogy nem változott semmi. Másnap újra bekopogott a tanár úrhoz.
-- Nem volt rossz, fiam – veregette meg a vállát a mester --, de elfelejtettelek figyelmeztetni, hogy csakis a teljes igazságot szabad elmondani, elhallgatások és köntörfalazás nélkül.
A következő beszéd végre meghozta számára a régóta vágyott sikert. A közönség percekig tapsolt. Ő pedig rohant az öreghez, hogy megköszönje a segítségét.
-- Tanár úr, hogy lehet, hogy egy ilyen okos, egyenes ember, nem csinált politikai karriert? – kérdezte, mielőtt elbúcsúzott.
-- Talán éppen ezért, talán éppen ezért, fiam – válaszolt az öreg sejtelmesen.
Néhány hét múlva a képviselőt kizárták a frakcióból. Mindenki azt találgatta, vajon mi lehetett a bűne.