Akik elválnak, később, évek múlva is, mikor minden emlék hamu és kihűlt láva már, kissé izgatottan beszélnek az eseményről. (...) Úgy beszélnek, fojtott lelkendezéssel, mintha még tartana a kapcsolat, ágy és asztal és együttélés nélkül is, mintha még joguk és módjuk lenne számon kérni a másikon valamit, amit nem adott vissza, amit elrejtett vagy ellopott, nem volt eléggé gavallér... még mindig követelnek valamit a másikon. Mit követelnek? Nem tudják pontosan, félrenéznek, morognak. Aztán eszükbe jut: a boldogságot követelik. (Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése