Üzleti szereposztás

Zsonglőri Mátyás karakterszínész és színigazgató meglehetősen nehezen hallotta meg az új idők szavát. Sokáig nem akarta észrevenni, hogy a vállalkozások korát éljük, hogy a szerepeket leosztották: van, aki e nélkül is boldogul, van, aki csak így, és van, aki még így sem. Egy napon aztán rádöbbent, hogy ha meg akarja menteni egykor szebb napokat látott intézményét, akkor vállalkoznia kell.

Előbb, kísérleti jelleggel, Mariska nénit, a ruhatárost kérte meg, hogy váltsa ki a vállalkozói engedélyt, aztán a buszsofőr és a karbantartó érkezett, majd sorra a többiek. Ment minden, mint a karikacsapás, úgy tűnt, új időszámítás kezdődik a színház életében.

Ám alig kezdődött el az új évad, máris jöttek a gondok. Az első premier előtt Mariska néni bejelentette, hogy őt beidézték az adóhatósághoz. A gazdátlanul maradt ruhatárból aztán eltűntek a kabátok. Az igazgató, jobb híján, elrendelte, hogy hasonló esetben a publikum legközelebb kabátban is végignézheti az előadást.

Amikor az első vidéki turnéra indultak volna, Józsi, a buszsofőr közölte, hogy ő most ugyan el nem mozdulhat sehová, mert munkaügyi ellenőrzést vár. A társulat üdvöskéje, aki ezen az estén éppen Júliát alakította volna, e szavak hallatára szedte a cókmókját, és elindult, hogy konzultáljon a jogtanácsosával.

De Zsonglőri Mátyást, nomen est omen, nem olyan fából faragták, hogy ilyen apróságok miatt lemondjon egy előadást. Ilonkát, a súgót gyorsan beültette a volán mögé, mert bár sohasem volt jogosítványa, a legnehezebb helyzetekben is feltalálja magát. A merész döntés rendkívül szerencsésnek bizonyult, ugyanis másfélórás késéssel sikerült eljutni Laposberénybe, és az autóbuszban keletkezett kár sem volt jelentős.

Itt a szépszámú közönség már egyre fogyatkozó türelemmel várta az előadást, ám azt még nem lehetett elkezdeni, mert valahogy pótolni kellett Júliát. Előbb Sanyit, a lányos arcú fűtőt próbálták rávenni a beugrásra, aki mindig elkísérte a társulatot, de az rekedtségére való hivatkozással nem vállalta a feladatot. Végül Rózsikára, a pénztárosra esett a választás, aki ugyan benne volt már a korban, de a szerelem nem korfüggő, meg hát, Júlia is megöregszik egyszer, ha megéri.

A darabot aztán sikerült előadni, bár egy-két malőr becsúszott. Az erkélyjelenetnél például Rózsika teljesen megfeledkezett magáról, és addig nem engedte beljebb Rómeót, míg meg nem váltotta a belépőjegyet.

A viszontagságok azonban korántsem értek véget. Néhány hét múlva a színházat megszállták az adóellenőrök, láthatatlan jövedelmek után kutatva. Állítólag egyikük korábban végignézte a Kékszakállú herceg vára című előadást, s gyanússá vált neki, hogy a herceg az utolsó ajtót az istennek sem akarta kinyitni. Az a meggyőződése támadt, hogy e mögött rejtegetik a fiktív számlákat.

Végül nem találtak komolyabb szabálytalanságot. Csak azt nehezményezték, hogy miközben a gázsit különféle vállalkozásoknak fizették ki, a szereposztásban a színészek neve szerepelt. Utasították Mátyást, hogy ez többé ne forduljon elő. A következő előadás színlapja már így nézett ki: Othelló szerepében Purgatórium Bt, Desdemona szerepében Ártatlanság Kft, Jágó szerepében Ármány Bt, és így tovább.