Tisztelt egybegyűltek! Azért vagyunk ma itt, hogy megalakítsuk a Magyar Irodalom Átírásáért Küzdők Demokratikus Szövetségét, a MIÁKÜSZ-t. Mert, kérem tisztelettel, még a laikus számára is nyilvánvaló: az irodalom döntő mértékben felelős azért, hogy népünk oly nehezen alkalmazkodik a piaci viszonyokhoz.
Mert milyen példákat is állít ez az irodalom a felnövekvő nemzedék elé? Vegyük például Petőfit. Kérem, ahogy az a Kukorica Jancsi a juhokat őrzi, az katasztrofális, nélkülözi a munkamorál legalapvetőbb ismérveit, sőt, kimeríti a hűtlen kezelés tényálladékát. Vagy itt van mindjárt Lúdas Matyi. Ez az ember hol orvosnak, hol meg építésznek adja ki magát, s megkárosítja, sőt, tettleg bántalmazza a jónevű vállalkozót, Döbrögit.
Teljesen torz képet fest a kapitalista valóságról bizonyos Jókai Mór Az aranyember című regénye is. Nonszensz, hogy Tímár Mihály egyik napról a másikra otthagyja jól menő vállalkozását és elmegy boldogan élni. Hát hogy jön ehhez egy igazi tulajdonos?
A példákat hosszan sorolhatnám, de gondolom, ez is elég ahhoz, hogy belássuk, ha helyt akarunk állni Európában, az irodalmunkat alapjaiban kell átírni. A kérdés persze az, hogy kit bízzunk meg ezzel a roppant kényes, rendkívüli körültekintést igénylő feladattal.
Megvallom őszintén, én előbb bizonyos Júdásra gondoltam, mert ő egy tál lencséért is elvállalná a munkát, ami a mai, válságos időkben egyáltalán nem mindegy. Ám sajnos, őt már elég nehezen tudnánk elérni. Sorra vettem hát a kortárs tollforgatókat, s döbbenten kellett megállapítanom, nincs egyetlen olyan magyar írónk sem, aki képes lenne átírni a magyar irodalmat.
Történtek persze gyatra próbálkozások. Egyik jelöltem például az egri vitézeket, mint hadiipari kisvállalkozókat mutatta be, ami eleinte ígéretes megoldásnak látszott. Sajnos, a regényből csak két oldal született meg, mert a várvédők már az első napon privatizációs versenytárgyalást írtak ki, melyet egyetlen pályázóként a törökök nyertek meg.
Gondoltam persze arra is, hogy irodalmunkat egy pártatlan külföldi szakemberrel kellene átíratni. Egy franciát, bizonyos Moliere-t szerettem volna felkérni erre a feladatra, de kormánykörökben ez a tervem meglehetős tiltakozást váltott ki. A fösvény című darabja miatt ugyanis alapvetően ellenzéki beállítottságúnak tartják, s félő, hogy ezt az alkalmat is kihasználná a megszorító intézkedések lejáratására.
Egy Shakespeare nevű angol szakember viszont azzal utasította el felkérésemet, hogy jelenleg épp saját műveinek átírásával van elfoglalva, mivel kiderült, hogy ezek sem felelnek meg a piacgazdaság követelményeinek.
Végül egy német írót szerettem volna megnyerni az ügynek, ám ő a Bánk bánt csupán Gertrudis szemszögéből hajlandó átírni, külön kiemelve a felszabadító meráni csapatok és a Bánk vezette magyar ellenforradalmárok szembenállását.
Maradjunk tehát a saját házunk táján! Ezennel nyílt pályázatot hirdetek honfitársaim számára a magyar irodalom piacorientált szempontú átírása végett. Elsősorban bankigazgatók, adószakértők és BKV-tanácsadók jelentkezését várom. A feladat rendkívüli, de nem kell megijedni: az Ómagyar Mária-siralomhoz például hozzá sem kell nyúlni. Az ma is időszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése