Történt egyszer, hogy egy szupertitkos kutatóintézetben, mely az örök élet titkát próbálta feltárni, kísérleti alanyt kerestek, aki vállalná, hogy hibernálják. A felhívás enyhén szólva lanyha érdeklődést váltott ki, csupán egyetlen ember jelentkezett. Amin nem is csodálkozhatunk, tekintve, hogy a kísérletek szupertitkos volta miatt, a felhívás csak szűk körben és virágnyelven jelenhetett meg. Na, szóval, emberünket a formaságok elintézése után annak rendje, s módja szerint lefagyasztották, és ott hevert a hűtőkamrában vagy harminc évig.
Miután kiolvasztották, s elvégeztek rajta néhányszáz rendkívül fontos vizsgálatot, felmerült a kérdés, hogyan lehetne különösebb zökkenők nélkül visszajuttatni a mindennapi életbe, mely időközben bizony nagyot változott. Ekkor jutott eszébe valamelyik okos embernek, hogy az akklimatizáláshoz a televízió segítségét vegyék igénybe, mely szemléletesen ábrázolja a való világot. Hősünket tehát bezárták egy szobába, leültették egy tévékészülék elé, ellátták minden jóval, és bámulhatta napjaink valóságát egy egész hónapig.
Miután már úgy fújta az aktuális világpolitikai eseményeket és a parlamenti frakcióvezetők nevét, mint a vízfolyás, és már a forgatókönyvírónál is jobban tudta, hogy a szappanoperákban melyik gyereknek ki az apja, zsebébe nyomtak egy vastag pénzköteget és elbúcsúztak tőle.
Első útja egy parkolóhoz vezetett, ahol a tévéből elsajátított legkorszerűbb módszerrel feltört és ellopott egy öt riasztóval felszerelt tízmilliós autót. Aztán meg sem állt a legközelebbi bevásárlóközpontig, ahol vásárolt tíz csomag szárnyas betétet, húsz karton joghurtot a Bifidus essensis miatt, meg huszonöt flakon szupertakarékos mosogatószert. Majd átugrott a gyógyszertárba, ahol beszerezte a mindennapi életben oly nélkülözhetetlen hashajtót, prosztatagyógyszert és potencianövelőt.
Mivel a filmek alapján hamar nyilvánvalóvá vált, milyen rossza a közbiztonság, kiment a piacra, vett egy Kalasnyikovot a hozzá tartozó lőszerekkel, amikor viszont az eladó megtagadta a nyugtaadást, azonnal felhívta az adóhatóságot, ezzel is jelezve, hogy ő a jó oldalon áll.
Kivett egy lakosztályt a legjobb hotelben, ide hozatta fel a vacsoráját, meg száraz martinit jéggel. Közben bekapcsolta a tévét. Mivel látta, hogy mindenki tehetséges és híres akar lenni, azon nyomban elküldte a jelentkezését a Megafaktor tehetségkutató összes kategóriájába, aztán feljelentette az illetékes hatóságnál az Esti mesét, mert Micimackónak a fél feneke kilógott a gatyából, végül a parlamenti közvetítésre kapcsolt. Itt az egyik miniszter azt nyilatkozta, hogy párbeszédet kell kezdeni a választópolgárokkal, ezért másnap reggel egyenesen az Országházba hajtott. Nagyon meglepődött, hogy senki nem akar vele beszélgetni, sőt, be sem engedik, pedig ő váltig hajtogatta, hogy választópolgár, még ha ez irányú jogait nem is gyakorolhatta az elmúlt harminc évben.
Elkeseredésében bement az első bárba, ahol, miként a filmekben látta, úgy szétlőtte a berendezést, ahogy az a nagy forgatókönyvben meg van írva. A rendőrség elől egy stadionba menekült, ahol épp egy futballmeccs kezdődött, így nyugodtan elvegyült a nem túl népes közönség soraiban.
A játék elég csapnivaló volt, ezért ráért megfigyelni a szurkolókat, akik változatos szidalmakkal illették a játékosokat, illetve egymást.
-- Akar beszélni róla? – lépett oda egy különösen izgatott szurkolóhoz, ahogyan a televízióban látta.
Az fenyegetően közeledett hozzá. Ekkor hirtelen beugrott, amit az egyik közvetítésen látott, feltépte a legközelebbi szék ülőkéjét, és a másikhoz vágta.
Dicsőséges, ám rövid utazása a való világban ezzel véget is ért. Őrizetbe vették, majd rövid vizsgálat után lefagyasztották újabb harminc évre. Ki tudja, lehet, hogy akkor már nem is lesz televízió.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése