Bendegúz világ életében fukar ember volt, de törvénytisztelő. Bár a rossznyelvek szerint ezen utóbbi tulajdonsága erősen összefüggött az előbbivel, mert semmitől sem félt annyira, mint a bírságtól.
Miként valószínűleg a fukarságával magyarázható az is, hogy az égvilágon senkiben sem bízott meg, mivel az volt a rögeszméje, hogy mindenki őt akarja megkárosítani. E rögeszme egyre inkább elhatalmasodott rajta, az utcaseprőt azzal gyanúsította meg, hogy a kerítés alatt titokban kisöpri a kertjéből a földet, a postást meg azzal vádolta, hogy az ajtó elé terített lábtörlőre fáj a foga.
Az évek során összekuporgatott pénzből, no meg, némi örökségből vállalkozásba kezdett. Be is indult szépen az üzlet, rendbe hozta a telephelyet, irodagépeket vásárolt, bevezette a telefont. Egy idő után azonban rá kellett jönnie, hogy egyedül nem bírja ezt a tempót. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy éjszaka szinte le sem tudta hunyni a szemét, mindig attól rettegett, hogy míg ő otthon az igazak álmát alussza, valaki kirámolja az irodát. Nem volt mit tenni, fel kellett venni egy éjjeliőrt.
Az ám, de egy ilyen felelős állásba nem is olyan könnyű megfelelő embert találni, aki abszolút megbízható és a fizetést illetően olyan szerény, mint az ibolya.
Ekkor mentő ötlete támadt, eszébe jutott János bácsi, a távoli rokon. Nála ideálisabb jelöltet nem is találhatott volna. Idős kora ellenére jól tartotta magát, de a pénz sohasem érdekelte, megelégedett a nyugdíjával: olyan igénytelen volt, mit a sivatagi árvalányhaj. Emellett kóros álmatlanságban szenvedett. Nem ivott, nem dohányzott, és bár korábban a szebbik nemet igencsak szerette, ezt Bendegúz az ő korában már teljesen elhanyagolható körülménynek tekintette. Sőt, felajánlotta, hogy egy hónapig ingyen dolgozik, a fizetségben ráérnek majd később megállapodni.
Teltek a hetek, sőt hónapok, és Bendegúz maximálisan elégedett volt az alkalmazottjával. Egy napon aztán többszázezer forintos telefonszámlát hozott a postás, melytől már első ránézésre is az ájulás környékezte a tulajt. Akárhogy számolt, bizony ő ennek még a tizedét sem telefonálta el. Amikor megpróbált reklamálni, kezébe nyomtak egy részletes kimutatást.
Ebből aztán kiderült, hogy a beszélgetések zöme éjszaka zajlott, méghozzá egy emeltdíjas számot hívott valaki az irodából. Még mindig nem tudta elképzelni, hogy kivel beszélgetett éjszakánként János bácsi, ezért kíváncsiságból feltárcsázta a számot.
-- Ez az ön erotikus vonala, minden szexuális kívánságát teljesítjük – mondta a vonal másik végén egy búgó női hang. -- A beszélgetés díja percenként 450 forint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése