2011. január 5., szerda

Harc a túlélésért

Balogh Boglárka útijegyzete II.
A majmok érintése meglepően puha. Az apró fekete kezek, amik mindig kérnek vagy ölelnek valamit, melegen és selymesen értek bőrömhöz. Először, ahogy beléptem a ketrecbe hirtelen elnémult a természet körülöttem. Éreztem a virágok szelíd illatát, úgy, ahogy a gerincemen meginduló izzadságcseppet, ami elhalt nadrágom derekán, és éreztem azt a kíváncsi döbbenetet is, ami körbevett. A majmok máskor oly hangos hörgése most némaságba fúlt és mindannyian csak vártunk a csendben, hogy mi fog következni, ki lesz az első, aki kíváncsian elindul a másik felé. Én figyeltem, minden mozdulatukat egyetlen mozdulatnak láttam, mert olyan szorosan gubbasztottak egymás mellett, hogy szinte masszának tűntek. Lassan végigjárattam a szemem a ketrecben, és megértettem, hogy nincs köztük rangsor, a csapatvezér Steve, aki megmentette és befogadta őket.
– Menj közelebb hozzájuk nyugodtan, nem fognak bántani. - bíztat.
A bőgőmajmok Costa Rica egyik legjellegzetesebb őslakójának, így az ország vonzó látványosságának számítanak. Ahogyan a nevük is sugallja, a vokális kommunikáció fontos részét képezi a társas viselkedésüknek. A hangképzés szempontjából fontos hyoid csont megnagyobbodásának köszönhetően mély, torokhangszerű hörgésük akár 4,8 km-re is tisztán elhallatszik, mely segít a csoporttagokkal való kapcsolattartásban, területvédelemben, illetve egymás őrzésében.  A bőgőmajmokat széles körben tekintik a leghangosabb szárazföldi állatnak. Costa Rica robbanásszerű turisztikai népszerűségének azonban nemcsak látható, de láthatatlan következményei is vannak. Az egyik ilyen észrevétlen borzalom az elektrosokkos áramütés, amelyet a már meglévő, ám burkolás nélkül maradt távvezetékek és transzformátorok okoznak nemcsak a bőgőmajmok, de minden fa-függő élőlény (mókusok, ormányos medvék, leguánok stb.) körében. Ezek ugyanis keresztülvezetnek a sűrű lombokon, a házak, a lakások, az üdülőhelyek fölött utánozva azokat a természetes indákat, amelyeket a majmok a tápterületek közötti mozgásra használnak. A sérülések, amiket az állatok a nem szigetelt elektromos hálózat megragadásával szereznek, rendkívül súlyosak és gyakran halálos kimenetelűek. Ha a majmok túl is élik az elektrosokkot, akkor is súlyos égési sérüléseket szenvednek, és nagyon valószínű, hogy elvesztik valamelyik végtagjukat. Sokszor az így megsebesült anyaállat kicsinyét hordja a hátán. Ha az újszülött nem hal meg az elektrosokktól, vagy a zuhanástól, akkor egyedül kell megküzdenie a túlélésért sérülten, árván és védtelenül a dzsungelben. Természetesen, esélye az ilyen tehetetlen csecsemőknek nagyon kevés. Ez a tény, illetve a felelőtlen és hanyag erdőirtás, mely a természetes élőhelyek elvesztésével jár, pusztító hatással vannak a bőgőmajmok populációjára.
A majmok megmentésére és túlélési esélyeik javítása érdekében közösen jött létre a Refugio Animales de Nosara és a Sibu Sanctuary a csendes – óceáni Nosara városában, melyeknek célja nem csak a sebsült állatok ellátása és megmentése, de az is, hogy meggyőzzék a Costa Rica-i Elektromos Műveket a vezetékek, illetve transzformátorok kötelező szigetelésének fontosságáról.  A megelőző intézkedés gazdasági értelemben is sokkal kifizetődőbb, hiszen míg a hőszigetelő anyag ára 30 centiméterenként kb. 1 dollárral kerül többe, mint a szigeteletlen vezeték, addig egy sérült állat ellátása akár a 150-200 dollárt is eléri havonta. A Refugio végzi az azonnali mentést és teszi lehetővé az állandó, közvetlen orvosi ellátást, valamint gondoskodik az árván maradt majmok rendszeres táplálásáról és védelméről, míg a Sibu biztosítja a rehabilitációt egyrészt a vadonba való újbóli beilleszkedés segítésével, másrészt a természetes élőhely megteremtésével, azon vadállatok számára, amelyek már nem képesek önállóan a szabadban élni. A Sibu Sanctuary, amelynek alapítója és üzemeltetője Steve és Vicki Coan, valójában összekötő kapocs a majmok számára a Refugio és a dzsungelben való új élet között. Miután az állatok készek visszatérni a vadonba, először egyfajta átmenetként, nyitott kupolájú, elkerített ketrecbe kerülnek, így adva meg a lehetőséget nekik, hogy lépésről lépésre újra felfedezhessék normális, természetes élőhelyüket.

- Annak ellenére, hogy a bőgőmajmok ritkán agresszívek, a többi fajtársukkal ellentétben nem tartják háziállatként őket, ugyanis nem bírják jól a fogságot- hallottam Steve hangját újra mögöttem a kennelben. Én még mindig nem mozdultam, csak a majmokat néztem csendben. Nem tudtam mire várok, ők sem tudták mire várnak, és csak álltunk mindannyian a forró napon, bámulva hol egymásra, hol Steve-re, amikor hirtelen valami a nyakamba zuhant. Olyan hirtelenül és váratlanul történt, hogy én nem éreztem mást, csak egy meleg, szőrös testet, ahogyan szánkázik le a hátamon, karmait a pólómba mélyesztve, hogy végül üdvözlésképpen jó nagyot harapjon az ujjamba, majd nedves kis orrával enyhítse a fájdalmam. Ő volt Charlie. Sorsa igazi sikertörténetnek számít. Anyja 3 évvel ezelőtt élelemkeresés közben ragadta meg a liánnak hitt elektromos átalakítót, és perzselődött meg brutálisan. Amikor fájdalmában felsikoltott, Charlie jól megszokott biztonságosnak vélt helyén maradt sebesült anyja hátán, így élte túl az elektrosokkot. Ujjai, állkapcsa, karjai, lábai, nyaka, és mellkasa azonban súlyosan megégett. A fájdalomtól elájulva találtak rá és már akkor halott anyjára a járókelők, majd szállították azon nyomban a Refugio Animales de Nosaraba, ahol a több hetes intenzív ellátásnak köszönhetően meg tudták menteni életét, bár több ujját amputálni kellett. Később Steve-hez és Vickihez került, akik biztonságos helyet teremtettek neki és megkezdték rehabilitációját. Charlie az első olyan kölyökkorától fogságban nevelkedett majom, amely az átfogó programnak köszönhetően sikeresen beilleszkedett természetes környezetébe, bár rendszeresen visszatér családjához a Sibu Sancturybe.
Charlie-t ölemben tartva csonka ujjait fürkésztem. A többi majom látva, hogy bennem játszótársra leltek, egyszerre ugrottak a fejemre, a nyakamra meg a hátamra, védekezni nem lehetett. A legidősebb egyből kurkászni kezdett, s tudtam, befogadtak.
 A 2007-es Costa Ricai Egyetem tanulmánya szerint az ország elvesztette majom népességének több mint a felét az 1995 és 2007 közötti időszakban. A becslések szerint
a pókmajom populáció 72 százalékkal, a mókus és a kapucinus majmok 43 százalékkal, míg a bőgőmajmok száma 65 százalékkal csökkent.
Nosara területen csak a tavalyi évben több mint 132 majom érkezett a központba, melynek 98 százaléka égési sérülést szenvedett.